Bibliai versek erről: Unease

Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.

És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?

Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;

Mert félek azon, hogy ha odamegyek, nem talállak majd olyanoknak, a milyeneknek szeretnélek, és engem is olyannak találtok, a milyennek nem szeretnétek; hogy valamiképen versengések, irígységek, indulatoskodások, visszavonások, rágalmazások, fondorkodások, felfuvalkodások, pártoskodások lesznek köztetek;

Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe;

Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, a mik e föld kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek.

Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.

Megrendülék én, Dániel, az én lelkemben ezek miatt, és fejem látásai megháborítának engem.

Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja.

Mert mikor Macedóniába jöttünk, sem volt semmi nyugodalma a mi testünknek, sőt mindenképen nyomorogtunk; kívül harcz, belől félelem.

Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.

És a te életed kétséges lesz majd előtted: és rettegni fogsz éjjel és nappal, és nem bízol életedben.

Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.

De ezekben az időkben nincs békessége sem a kimenőnek, sem a hazajövőnek, mivelhogy nagy a nyomorúsága mindazoknak, a kik e földön laknak;

Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!

De e nemzetek között sem pihensz meg, és nem lesz a te talpadnak nyugodalma; mert rettegő szívet, epedő szemeket és sóvárgó lelket ád ott néked az Úr.

Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?

Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!

Borzad testem a tőled való félelem miatt, és félek a te ítéleteidtől.

Mindenfelől félelmek rettentik őt, és üldözik őt léptennyomon.

Mert a hol irígység és czivakodás van, ott háborúság és minden gonosz cselekedet is van.

És mikor hallotok háborúkról és zendülésekről, meg ne félemljetek; mert ezeknek meg kell lenni előbb, de nem jő mindjárt a vég.

És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg őt.

Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.

És monda nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek?

Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.

Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.

Semmi rossz hírtől nem fél; szíve erős, az Úrban bizakodó.

Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!

Mikor pedig a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélkül való helyeken jár, nyugalmat keresve, és nem talál:

És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem meg ti köztetek.

Ki ne menjetek a mezőre, és az úton se járjatok; mert ellenség fegyvere, rémület fenyeget köröskörül.

Szeretteim, ha szívünk nem vádol minket, bizodalmunk van az Istenhez;

Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.

A mint azonban Saul meglátta a Filiszteusok táborát, megfélemlék és az ő szíve nagyon megrémüle.

És ha lesz ott valaki békességnek fia, a ti békességtek azon marad; ha nem, ti reátok tér vissza.

Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!

Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.

De nem tudja vala mit beszél, mivelhogy megrémülének.

Azért jő te reád a gonosz, a melynek keletkezését nem tudod, és romlás sújt le rád, a melyet meg nem engesztelhetsz, és hirtelen jő pusztulás reád, nem is tudod!