Bibliai versek erről: Wen

És felsarjadt, és lőn elterülő, alacsony szőlőtővé, hogy vesszőit amahhoz fordítsa s gyökerei amaz alatt legyenek, és szőlőtővé lőn, és vesszőket terme, s ágacskákat bocsáta ki.

Arpaksád pedig nemzé Séláht, Séláh pedig Hébert.

Ha cserények között hevertek is: olyanok lesztek, mint a galambnak szárnyai, a melyeket ezüst borít, vagy mint vitorla-tollai, a melyek színarany fényűek.

Kócz pedig nemzé Hánubot, Hásobébát és Ahárhel háznépét, a ki Hárumnak fia vala.

Lákis, Boczkát és Eglon;

És éri a határ Tábort, Sahaczimát és Béth-Semest, a határuknak széle pedig a Jordán. Tizenhat város és ezeknek falui.

Az Áser nemzetségéből Másált és annak legelőit, és Abdont és annak legelőit.

Réfah is az ő fia és Resef; ennek fia Théla, ennek fia Táhán.

És kiméne Mózes a Faraótól a városból és felemelé kezeit az Úrhoz, és megszűnének a mennydörgések s a jégeső és eső sem ömlik vala a földre.

Abinádáb fiaié volt Dór egész határa. A Salamon leánya, Táfát, vala néki felesége.

Ofirt, Havilát és Jóbábot. Ezek mind Joktán fiai.

Építél magadnak tetőt, és csináltál magaslatot minden utczán.

Siklág, Madmanna és Szanszanna;

És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.

Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.

De a Jebuzeusokat, Jeruzsálemnek lakóit, Júda fiai nem bírták kiűzni, azért laknak ott a Jebuzeusok Júda fiaival együtt Jeruzsálemben, mind e mai napig.

Gátot, Marésát és Zifet,

És mindazok a falvaik, a melyek e városok körül voltak Bálig; ezek valának lakóhelyeik és nemzetségeik:

Eczernek fiai ezek: Bilhán, Zahaván, Hakán.

Zánoáhban, Adullámban és faluiban, Lákisban és határaiban, Azékában és mezővárosaiban, – ekként laknak vala Beér-Sebától mind a Hinnóm völgyéig.

Tógarma házából lovakat és lovagokat és öszvéreket adtak néked árúkul.

Mégsem engedé senkinek őket bántani, sőt még a királyokat is megbünteté érettök.

A zsidók azonban felindíták az istenfélő és tisztességbeli asszonyokat és a városnak eleit, és üldözést támasztának Pál és Barnabás ellen, és kiűzék őket határukból.

Mielőtt megéreznék fazekaitok a tövist, mind nyersen, mind égőn elragadja azt a forgószél.

Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.

Ofirt, Havilát és Jóbábot. Ezek mind a Joktán fiai.

Ezért az egeket megrendítem, és megindul helyéről a föld is, a seregek Urának búsulása miatt, és felgerjedett haragjának napján,

Adoráimot, Lákist és Azekát,

Eltheké, Gibbethon és Baaláth;

Ujjongjatok egek, és föld örvendezz, ujjongva énekeljetek hegyek; mert megvígasztalá népét az Úr, és könyörül szegényein!

Jármut, Adullám, Szókó és Azéka;

Jóllehet nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert jóltevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket nékünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket.

Tirczának királya egy; összesen harminczegy király.

Elisáma, Beheljada és Elifélet.

És Elisáma, Eljada és Elifélet, kilenczen.

A mely követeket küld a tengeren gyékényből csinált tutajokon, vizek színén. Menjetek el gyors hírnökök, a magas és derék néphez, a néphez, a mely rettenetes mióta van és ezután is; a hatalmas és hódító néphez, a melynek földét folyók hasítják át.

Ezek Nafthali nemzetségei az ő nemzetségeik szerint: az ő számok pedig negyvenöt ezer és négyszáz.

Akkor látta és kijelentette azt, megalapította és meg is vizsgálta azt.

Seolba jutnak a gonoszok, oda minden nép, a mely elfeledkezik Istenről.

Az egek hirdetik az ő igazságát, és minden nép látja az ő dicsőségét.