Bibliai versek erről: Yearning

Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.

Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt.

Szájamat feltátom és lihegek, mert kivánom a te parancsolataidat.

Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!

Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat;

Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt.

Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által.

A halogatott reménység beteggé teszi a szívet; de a megadatott kivánság életnek fája.

Mi is vártunk Téged, ítéleted ösvényén, oh Uram! neved és emlékezeted után vágyott a lélek!

Sőt nem megjöttével csupán, hanem azzal a vígasztalással is, a melylyel ti vígasztaltátok meg, hírül hozván nékünk a ti kivánkozástokat, a ti kesergésteket, a ti hozzám való ragaszkodástokat; úgyhogy én mégjobban örvendeztem.

Jaj nékem, mert olyanná lettem, mint a letakarított mező, mint a megszedett szőlő: egy enni való gerezd sem maradott; pedig zsengére vágyott a lelkem!

Most pedig, mivelhogy nincs már helyem e tartományokban, vágyódván pedig sok esztendő óta, hogy elmenjek hozzátok:

Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;

Mi pedig, atyámfiai, a mint elszakasztatánk tőletek egy kevés ideig, arczra, nem szívre nézve, annál buzgóságosabban, nagy kívánsággal igyekeztünk, hogy szemtől-szemben láthassunk titeket.

Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a kik őt félik, nincs fogyatkozásuk.

Feléd terjesztgetem kezeimet; lelkem, mint szomjú föld, úgy eped utánad. Szela.

Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük.

Vagy azt gondoljátok, hogy az Írás hiába mondja: Irígységre kívánkozik a lélek, a mely bennünk lakozik?

És te, embernek fia, nyögj! Derekad fájdalmában keserűséggel nyögj szemök láttára.

Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!

A te beszéded kivánása miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem?

Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval!

Uram! vágyódom a te szabadításod után, és a te törvényed nékem gyönyörűségem.

Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!

Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak csontjaim!

A ki vetőmagját sírva emelve megy tova, vígadozással jő elő, kévéit emelve.

De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bőjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is.

Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.

Mikor éjjel-nappal nagy buzgón esedezünk, hogy megláthassuk a ti orczátokat, és kipótolhassuk a ti hitetek hiányait.

Kívántok valamit, és nincs néktek: gyilkoltok és irígykedtek, és nem nyerhetitek meg; harczoltok és háborúskodtok; és nincsen semmitek, mert nem kéritek.

Nyomorkodjatok és gyászoljatok és sírjatok; a ti nevetéstek gyászra forduljon, és örömötök szomorúságra.

Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.

Hirtelen megszabadul a fogoly, és nem hal meg a veremben, kenyere sem fogy el:

Tekints alá az égből, és nézz le szentséged és dicsőséged hajlékából! Hol van buzgó szerelmed és hatalmad? Szívednek dobogása és irgalmad megtartóztatják magokat én tőlem!

Akkor elsiete onnan József, mert felgerjede szíve az ő öcscse iránt, és erőlteti vala a sírás; beméne azért szobájába, és ott síra.

Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.

Mert bizonyságom az Isten, mely igen vágyakozom mindnyájatok után a Krisztus Jézus szerelmében.

A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az ő bérét:

Menj el, és kiálts Jeruzsálem füleibe, mondván: Ezt mondja az Úr: Emlékezem reád gyermekkorod ragaszkodására, mátkaságod szeretetére, a mikor követtél engem a pusztában, a még be nem vetett földön.

Gyászol a must, elhervad a szőlő, és sóhajtnak minden vidám szívűek.