Bibliai versek erről: Buds

És felsarjadt, és lőn elterülő, alacsony szőlőtővé, hogy vesszőit amahhoz fordítsa s gyökerei amaz alatt legyenek, és szőlőtővé lőn, és vesszőket terme, s ágacskákat bocsáta ki.

Némely esék a tövis közé; és a tövisek vele együtt növekedvén, megfojták azt.

És nevekednek mint fű között, és mint a fűzfák vizek folyásinál.

És a szőlőtőn három szál vessző vala, s alighogy bimbózék, virágozék, és gerézdjei megérlelék a szőlőszemeket.

Némely pedig a tövisek közé esék, és felnevekedének a tövisek és megfojták azt, és nem ada gyümölcsöt.

És lőn másnap, hogy beméne Mózes a bizonyság sátorába; és ímé kihajtott vala a Lévi házából való Áronnak vesszeje, és hajtást hajtott, és virágot növelt, és mandolát érlelt.

Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is.

Sok ezerekre szaporítottalak, mint a mezei füvet, és megszaporodál és fölnevekedél és jutál nagy szépségre; emlőid duzzadának s szőröd kinőtt vala, de te mezítelen és befedezetlen valál.

Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala, és hamar kikele, mivel nem vala mélyen a földben.

A mely kisebb ugyan minden magnál; de a mikor felnő, nagyobb a veteményeknél, és fává lesz, annyira, hogy reá szállanak az égi madarak, és fészket raknak ágain.

Mert aratás előtt, ha a virágzás véget ér, és a virág érő fürtté lészen, levágja a vesszőket metszőkésekkel, és a kacsokat eltávolítja és lemetszi.

És némely esék a kősziklára; és mikor kikelt, elszárada, mert nem vala nedvessége.

És mikor elvettetik, felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz és nagy ágakat hajt, úgy hogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak.

Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala; és hamar kikele, mivelhogy nem vala mélyen a földben.

Mert mint a föld megtermi csemetéjét, és mint a kert kisarjasztja veteményeit, akként sarjasztja ki az Úr Isten az igazságot s a dicsőséget minden nép előtt.

Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.

Mert szelet vetnek és vihart aratnak. Nem indul szárba; termése nem ad lisztet; ha adna is, idegenek nyelik be azt.

A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.

Mert hirtelen levágattatnak, mint a fű, s mint a gyönge növény elfonnyadnak.

Beplántálod őket, meg is gyökereznek; felnevekednek, gyümölcsöt is teremnek; közel vagy te az ő szájokhoz, de távol vagy az ő szívöktől!

A mely pedig töviseket és bojtorjánokat terem, megvetett és közel van az átokhoz, annak vége megégetés.

Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.

Az Isten pedig testet ád annak, a mint akarta, és pedig mindenféle magnak az ő saját testét.

Némely pedig a tövisek közé esék, és a tövisek felnevekedvén, megfojták azt.

Ő pedig felelvén, monda: Minden plánta, a melyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik.

Minden szőlővesszőt, a mely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, a mely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen.

És előfogá a város véneit, és a pusztának töviseit és csalánjait vévén, megtanítá azokkal Sukkótnak férfiait.

Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, a mely kiszárad, mielőtt letépnék.

Hasonló a mustármaghoz, melyet az ember vévén, elvet az ő kertjében; és felnevelkedett, és lett nagy fává, és az égi madarak fészket raktak annak ágain.

Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad.

Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.

Ha annyira összefonódnak is, mint a tüskebokrok, és olyan ázottak is, mint az italuk: megemésztetnek, mint a teljesen megszáradt tarló.

De mikor a nap felkelt, elsüle; és mivelhogy gyökere nem vala, elszáradott.

Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőztettessenek.

Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes buzát a kalászban.

Némely pedig a jó földbe esék; és ád vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz annyit.

Mert életök ezek azoknak, a kik megnyerik, és egész testöknek egészség.

Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;

Ímé ez az ő pályájának öröme! És más hajt ki a porból.

Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezőn a fű.