Bibliai versek erről: Death

A kik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek tehát.

Mind az ég alatt való dolgokban e gonosz van, hogy mindeneknek egyenlő szerencséjök van; és az emberek fiainak szíve is teljes gonoszsággal, és elméjökben minden bolondság van, a míg élnek, azután pedig a halottak közé mennek.

Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg azért és éljetek!

Minden halmocskától is félnek, és mindenféle ijedelmek vannak az úton, és a mandolafa megvirágzik, és a sáska nehezen vonszolja magát, és kipattan a kapor; mert elmegy az ember az ő örökös házába, és az utczán körül járnak a sírók.

És sokan azok közül, a kik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló útálatosságra.

De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?

Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra.

Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba.

A felhő eltünik és elmegy, így a ki leszáll a sírba, nem jő fel többé.

Valaki közel járul az Úrnak sátorához, meghal. Avagy mindenestől elpusztulunk-é?!

Emlékezzél meg rólam: mily rövid az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait!

Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;

Mindenik ugyanazon egy helyre megy; mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz.

Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.

Ne sirassátok a halottat és ne bánkódjatok érte, hanem azt sirassátok, a ki elment, mert nem jő vissza többé, és az ő szülőföldjét nem látja meg.

És meghala Jób jó vénségben és betelve az élettel.

Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.

Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.

Az Úr öl és elevenít, Sírba visz és visszahoz.

Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.

És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.

Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is.

Mert a ki meghalt, felszabadult a bűn alól.

Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.

Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála.

Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképen az Isten is előhozza azokat, a kik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt.

Azért a halál mi bennünk munkálkodik, az élet pedig ti bennetek.

Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől támad a felmagasztalás;

Kimegyen a lelke; visszatér földébe, és aznapon elvesznek az ő tervei.

Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hiszszük, hogy élünk is ő vele.

Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is.

Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól.

Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élő ember megemlékezik arról.

A meghaltak nem élnek, az árnyak nem kelnek föl: ezért látogatád meg és vesztéd el őket, és eltörléd emlékezetöket.

Mert Dávid, minekutána a saját idejében szolgált az Isten akaratának, elaludt, és helyhezteték az ő atyáihoz, és rothadást látott.

A hol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is. Úgy tegyen velem az Úr akármit, hogy csak a halál választ el engem tőled.

Térj vissza Uram, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért;

Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.

És kijőnek; a kik a jót cselekedték, az élet feltámadására; a kik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.

Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! Szela.