Bibliai versek erről: Enoch

Hit által vitetett fel Énokh, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mert az Isten felvitte őt. Mert felvitetése előtt bizonyságot nyert a felől, hogy kedves volt Istennek.

És járt Énókh az Istennel, minekutánna Methuséláht nemzette, háromszáz esztendeig; és nemze fiakat és leányokat.

És lőn Énókh egész életének ideje háromszáz hatvanöt esztendő.

Éle pedig Járed száz hatvankét esztendőt, és nemzé Énókhot.

És lett Hánókhnak fia, Irád: És Irád nemzé Mekhujáelt: Mekhujáel pedig nemzé Methusáelt, és Methusáel nemzé Lámekhet.

Éle pedig Énókh hatvanöt esztendőt, és nemzé Methuséláht.

És ismeré Kain az ő feleségét, az pedig fogada méhében, és szűlé Hánókhot. És építe várost, és nevezé azt az ő fiának nevéről Hánókhnak.

És éle Járed, minekutánna Énókhot nemzette, nyolczszáz esztendőt; és nemze fiakat és leányokat.

Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!

És mondám az angyalnak, a ki beszél vala velem: Hová viszik ezek a mérő-edényt?

Ez Mathuséláé, ez Énókhé, ez Járedé, ez Mahalaléelé, ez Kajnáné,

Noénak pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé.

Ez hatalmas vadász vala az Úr előtt, azért mondják: Hatalmas vadász az Úr előtt, mint Nimród.

A Khérubon ment és röpült, És a szelek szárnyain tünt fel.

És Ebált, Abimáelt és Sébát,

És fordulának és felmenének a hegyre, és eljutának az Eskól völgyéig, és kikémlelék azt.

Nógah, Néfeg és Jáfia,

Nógah, Néfeg és Jáfia.

És úgy cselekedék Noé; a mint parancsolta vala néki Isten, mindent akképen cselekedék.

És ezek azoknak neveik: Húrnak fia az Efraim hegyén.

És mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.

A ki azt mondta az ő atyjáról és anyjáról: Nem láttam őt; és az ő atyjafiait nem ismerte, fiaival sem gondolt; mert megtartották a te beszédedet, és ragaszkodtak szövetségedhez.

És szóla az Isten Noénak és vele az ő fiainak, mondván:

Hit által emlékezett meg élete végén József az Izráel fiainak kimeneteléről, és az ő tetemeiről rendelkezett.

És a Midián fiai: Éfah, Héfer, Hánok, Abida és Eldáh. Mindezek a Keturáh fiai.

Az Úr pedig leszálla felhőben, és ott álla ő vele, és nevén kiáltá az Urat:

S Noé, Dániel és Jób benne volna: élek én, az Úr Isten mondja, nem szabadítanának meg sem fiat, sem leányt; ők igazságukkal csak a magok lelkét szabadítanák meg.

És ímé megjelenék ő nékik Mózes és Illés, a kik beszélnek vala ő vele.

Mindaz, a minek orrában élő lélek lehellete vala, a szárazon valók közűl mind meghala.

Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:

És felele a témáni Elifáz, és monda:

És felméne ő tőle az Isten azon a helyen, a hol vele szólott vala.

És ha a régi világnak sem kedvezett, de Nóét az igazság hirdetőjét, nyolczad magával megőrizte, özönvízzel borítván el az istentelenek világát;

Ezek között pedig nem volt senki a Mózestől és Áron paptól megszámláltattak közűl, mikor megszámlálták vala Izráel fiait a Sinai pusztájában.

És álmot láta: Ímé egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és ímé az Istennek Angyalai fel- és alájárnak vala azon.

Anáb, Estemót és Anim;

Az igaz soha meg nem mozdul; de az istentelenek nem lakják a földet.

Mert az Úrhoz ragaszkodott, és el nem hajlott ő tőle, és megőrizte az ő parancsolatait, a melyeket az Úr Mózesnek parancsolt vala.

És szóla az Isten Noénak, mondván:

Jispán, Eber, Eliel,