Bibliai versek erről: Enos

És éle Énós, minekutánna Kénánt nemzette, nyolczszáz tizenöt esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

Séthnek is született fia, és nevezé annak nevét Énósnak. Akkor kezdték segítségül hívni az Úrnak nevét.

Éle pedig Énós kilenczven esztendőt, és nemzé Kénánt.

Éle pedig Séth száz öt esztendőt, és nemzé Énóst.

Ez Énósé, ez Sethé, ez Ádámé, ez pedig az Istené.

És éle Séth, minekutánna Énóst nemzette, nyolczszáz hét esztendeig; és nemze fiakat és leányokat.

Zanoah, Én-Gannim, Tappuáh és Énám;

Ez Ézsaúnak (azaz Edómnak) nemzetsége.

Éli fiai azonban Béliál fiai valának, nem ismerék az Urat.

Epekedés epeszté őket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.

Az ő idejében szakadt el Edom a Júda birodalmától, és választott királyt magának.

És elméne Kain az Úr színe elől, és letelepedék Nód földén, Édentől keletre.

Mert igen útálatos dolgot cselekedék, követvén a bálványokat mind a szerint, a mint cselekedének az Emoreusok, a kiket az Úr kiűzött volt az Izráel fiai előtt.

A kik Aroerben, a kik Sifmótban és a kik Estemoában laknak;

Az ő idejében szakada el Edom Júda keze alól, és királyt választának magoknak.

Letelepedék tehát Ézsaú a Széir hegyén. Ézsaú pedig az Edóm.

És kezdé az Úrnak lelke őt indítani a Dán táborában, Czóra és Estháol között.

És elhagyta az Urat, atyái Istenét, és nem járt az Úrnak útában.

És megfordulánk, és felmenénk Básán felé, és kijöve előnkbe Óg, Básánnak királya, ő és minden népe, hogy megvívjon velünk Edreiben.

Elifáznak fiai valának: Thémán, Omár, Czefó, Gahtám és Kenáz.

Hésednek fia Arúbotban, ő hozzá tartozott Szókó és Héfer egész földe.

És ezek azoknak neveik: Húrnak fia az Efraim hegyén.

Hát megszabadíták-é azokat a népek istenei, a melyeket eleim elpusztítának? Gózánt, Háránt, Resefet és Telassárban Eden fiait?

Széir fiai: Lótán és Sóbál, Czibhón, Haná, Disón, Eczer és Disán.

Talála pedig ott egy Éneás nevű embert, ki nyolcz esztendő óta ágyban fekszik vala, ki gutaütött vala.

En-Rimmonban, Sorában, Jarmuthban,

Vajjon megszabadították-é a pogányok istenei azokat, a kiket elvesztettek az én atyáim: Gózánt, Aránt, Résefet és az Eden fiait, a kik Thelasárban voltak?

És elindulának a Veres tengertől, és tábort ütének a Szin pusztájában.

Disón, Eczer, Disán, Ezek a Horeusok fejedelmei, Széirnek fiai Edóm országában.

Ez Aminádábé, ez Arámé, ez Esroné, ez Fáresé, ez Júdáé.

Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál!

Hadakozának a Hágárénusok ellen, Jétúr, Náfis és Nódáb ellen.

Dékernek fia Mákásban, Sahálbimban, Béth-Semesben és Elonban és Béth-Hanánban.

Minekutána megverte vala Szihont az Emoreusok királyát, a ki lakik vala Hesbonban, és Ógot, Básánnak királyát Edreiben, a ki lakik vala Asthárótban:

Egybe van kötve Efraim álnoksága; eltéve az ő bűne!

Nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól vala, és meggyilkolá az ő testvérét. És miért gyilkolta meg azt? Mivel az ő cselekedetei gonoszok valának, a testvéreié pedig igazak.

Annakfelette tömjéneze a Hinnom fiának völgyében; fiait is megégeté tűzben, a pogányok útálatosságai szerint, a kiket az Úr az Izráel fiai elől kiűzött volt.

De Hér, Júdának elsőszülött fia gonosz vala az Úr szemei előtt, és megölé őt az Úr.

És ismeré Kain az ő feleségét, az pedig fogada méhében, és szűlé Hánókhot. És építe várost, és nevezé azt az ő fiának nevéről Hánókhnak.

Bizony én mezítelenné teszem Ézsaut, titkait kijelentem, és el nem rejtőzhetik, magva elpusztul, és atyjafiai és szomszédai sem lesznek.