Bibliai versek erről: Fatigue

Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.

Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.

Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is;

Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.

Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem.

Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.

Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.

Ti pedig, atyámfiai, meg ne restüljetek a jó cselekvésben.

Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja.

Sír a lelkem a keserűség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint!

Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!

De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!

Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!

Ezt mondottad: Jaj mostan nékem, mert az Úr az én bánatomra fájdalmat adott, elfáradtam az én fohászkodásomban, és nyugodalmat nem találtam.

A magasságból tüzet bocsátott csontjaimba, és az hatalmaskodik bennök; hálót vetett lábaimnak; hátra vetett, pusztává tett engem; egész napon beteg vagyok.

Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!

Ő, a ki ezt mondá nékik: Ez a nyugalom, hogy nyugtassátok meg a megfáradottat, és ez a pihenés! És nem akarták hallani!

Mert ha őket Józsué nyugodalomba helyezte volna, nem szólana azok után más napról.

Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;

Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Szerelmesének álmában ád eleget.

Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban.

Akkor monda a próféta: Halld meg hát, Dávid háza! hát nem elég embereket bosszantanotok, hogy még az én Istenemet is bosszantjátok?

Mikor pedig a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélkül való helyeken jár, nyugalmat keresve, és nem talál:

Annakokáért megvan a szombatja az Isten népének.

És én, Dániel, elájulék és beteg valék néhány napig, de felkelék és a király dolgát végezém; és álmélkodám ezen a látáson, és senki sem értette.

Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.

Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok atyámfiai a mi nyomorúságunk felől, a mely Ázsiában esett rajtunk, hogy felette igen, erőnk felett megterheltettünk, úgy hogy életünk felől is kétségben valánk:

Mivelhogy vágyva vágyott mindnyájatok után, és gyötrődött a miatt, hogy meghallottátok, hogy ő beteg volt.

Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra.

Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván.

Az Úr megőrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kivánságának.

Mert megitatom a szomjú lelket, és minden éhező lelket megelégítek.

Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a seolban kicsoda dicsőít téged?

És monda: Az én orczám menjen-é veletek, hogy megnyugtassalak?

Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.

És minekutána fölkelt az imádkozástól, az ő tanítványaihoz menvén, aludva találá őket a szomorúság miatt,

Ímé, ellenség üldözi lelkemet, a földhöz paskolja éltemet; betaszít engem a sötétségbe a milyen a régen megholtaké!

Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.

És ki tudja, ha bölcs lesz-é vagy bolond? és mégis uralkodik minden munkámon, a mit cselekedtem és bölcsen szerzettem a nap alatt! Ez is hiábavalóság!