Bibliai versek erről: Weary

Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.

Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.

Ti pedig, atyámfiai, meg ne restüljetek a jó cselekvésben.

Ezért van ti köztetek sok erőtlen és beteg, és alusznak sokan.

Ő, a ki ezt mondá nékik: Ez a nyugalom, hogy nyugtassátok meg a megfáradottat, és ez a pihenés! És nem akarták hallani!

Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.

Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.

Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván.

Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a seolban kicsoda dicsőít téged?

Mert megitatom a szomjú lelket, és minden éhező lelket megelégítek.

Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!

És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.

Sír a lelkem a keserűség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint!

Nagy útadon megfáradál, és még sem mondád: mind hasztalan! erőd megújulását érezéd, így nem levél beteg!

Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is;

És ki tudja, ha bölcs lesz-é vagy bolond? és mégis uralkodik minden munkámon, a mit cselekedtem és bölcsen szerzettem a nap alatt! Ez is hiábavalóság!

Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.

És még sem engem hívtál segítségül Jákób, hanem megfáradtál én bennem Izráel!

Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem.

És majd ama napon, a melyen nyugalmat ád néked az Úr fáradságodtól és nyomorúságodtól és ama kemény szolgálattól, a melylyel szolgálnod kellett,

Ezt mondottad: Jaj mostan nékem, mert az Úr az én bánatomra fájdalmat adott, elfáradtam az én fohászkodásomban, és nyugodalmat nem találtam.

Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra.

Annakokáért vígasztaljátok egymást e beszédekkel.

Te elhagytál engem, azt mondja az Úr, másfelé jártál; azért kinyújtom kezemet ellened, és elvesztelek téged; belefáradtam a szánakozásba!

És én mondám: Hiába fáradoztam, semmire és haszontalan költöttem el erőmet; de az Úrnál van ítéletem, és jutalmam Istenemnél.

A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk.

Mert mindezek el akarnak vala minket rettenteni, ezt mondván: Leveszik kezöket a munkáról és az félben marad! Azért hát, oh Uram! erősítsd meg az én kezeimet.

Annakokáért megvan a szombatja az Isten népének.

Mert van oly ember, a kinek munkája elvégeztetett bölcseséggel, tudománynyal és jó kimenetellel; és oly embernek adja azt örökségül, a ki abban semmit sem munkálkodott. Ez is hiábavalóság és nagy gonosz!

Mondván: Azok az utolsók egyetlen óráig munkálkodtak és egyenlőkké tetted azokat velünk, a kik a napnak terhét és hőségét szenvedtük.

Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!

Mert nem örökké perlek, és nem mindenha haragszom, mert a lélek előttem megepedne, és a leheletek, a kiket én teremtettem.

Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;

És monda: Az én orczám menjen-é veletek, hogy megnyugtassalak?

A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.

Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok atyámfiai a mi nyomorúságunk felől, a mely Ázsiában esett rajtunk, hogy felette igen, erőnk felett megterheltettünk, úgy hogy életünk felől is kétségben valánk:

A férfiú lelke elviseli a maga erőtlenségét; de a megtört lelket ki viseli el?

Felettébb kifáradsz te is, ez a nép is, a mely veled van; mert erőd felett való dolog ez, nem végezheted azt egymagad.

Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?

Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban.