Bibliai versek erről: Sore

Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.

És a küzdelem igen heves lőn Saul ellen, mikor megtalálták őt a kézíves emberek, és igen megrettene a kézívesektől.

Mert ezt mondja az Úr: Veszedelmes a te sebed, gyógyíthatatlan a te sérülésed.

Jaj nékem az én romlásom miatt, gyógyíthatatlan az én sebem! De azt mondom mégis: Bizony ilyen az én vereségem, és szenvedem azt!

Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.

És ezt mondván: Uram, az én szolgám otthon gutaütötten fekszik, és nagy kínokat szenved.

Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.

Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.

És kiméne a Sátán az Úr elől, és megveré Jóbot undok fekélylyel talpától fogva a feje tetejéig.

A magasságból tüzet bocsátott csontjaimba, és az hatalmaskodik bennök; hálót vetett lábaimnak; hátra vetett, pusztává tett engem; egész napon beteg vagyok.

Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.

Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban.

Ezért ágyékim telvék fájdalommal, és kínok fogtak el, mint a szűlő asszony kínjai; gyötrődöm hallása miatt, és megrémültem látása miatt.

Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.

Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.

Megver téged az Úr gonosz kelésekkel a te térdeiden és czombjaidon, a melyekből ki nem gyógyíttathatol, talpadtól fogva a koponyádig.

Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak csontjaim!

Nyomorkodjatok és gyászoljatok és sírjatok; a ti nevetéstek gyászra forduljon, és örömötök szomorúságra.

És te, embernek fia, nyögj! Derekad fájdalmában keserűséggel nyögj szemök láttára.

Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!

Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bőröm összehúzódik és meggennyed.

Igen taszítottál engem, hogy elessem; de az Úr megsegített engem.

És a viadal igen heves volt Saul körül, és rátalálván a kézívesek, nyilakkal megsebesíték őt.

És lelkében elkeseredve, könyörge az Úrnak, és igen sír vala.

De nagy haraggal haragszom én a hivalkodó népekre, a kikre kevéssé haragudtam ugyan, de ők gonoszra törtek.

Én is azért megvervén, beteggé teszlek téged; elpusztítalak a te bűneid miatt.

Jertek, térjünk vissza az Úrhoz, mert ő szaggatott meg és ő gyógyít meg minket; megsebesített, de bekötöz minket!

Igen bosszantja vala pedig Annát vetélkedő társa, hogy felingerelje, mivel az Úr bezárá az ő méhét.

Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.

Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.

Melyet ha megfognak kezökkel, összetörsz, s felhasítod egész vállokat, és ha reád támaszkodnak, összeroppansz, s megrázod egész derekokat:

Miért kiáltozol a te sebed miatt? veszedelmes a te sérülésed? a te bűnöd sokaságáért és vétkeidnek eláradásáért cselekedtem ezeket veled.

Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.

Halljuk a hírét: kezeink elesnek; szorongás vesz erőt rajtunk, reszketés, mint a vajudó asszonyon.

Hanem, mivelhogy ezeket beszéltem néktek, a szomorúság eltöltötte a szíveteket.

Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, a kik általa gyakoroltatnak.

Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez.

Nincs enyhítés a te sebedre, gyógyíthatatlan a te nyavalyád. A kik híredet hallják, mind tapsolnak feletted, mert kire nem hatott volna ki a te gonoszságod soha?

A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.

Felelvén pedig Jézus, monda: Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyítá azt.