Bibliai versek erről: Hurt

Mert ezt mondja az Úr: Veszedelmes a te sebed, gyógyíthatatlan a te sérülésed.

Jertek, térjünk vissza az Úrhoz, mert ő szaggatott meg és ő gyógyít meg minket; megsebesített, de bekötöz minket!

Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.

Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.

Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;

A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.

Ha igazak kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket.

Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől!

Mindnyájatokat kérlek, ti járókelők: tekintsétek meg és lássátok meg, ha van-é oly bánat, mint az én bánatom, a mely engem ért, a melylyel engem sujtott az Úr az ő búsult haragjának napján!

Nyomorkodjatok és gyászoljatok és sírjatok; a ti nevetéstek gyászra forduljon, és örömötök szomorúságra.

Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.

Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.

És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg.

Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.

Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!

Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.

Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.

Ezért ágyékim telvék fájdalommal, és kínok fogtak el, mint a szűlő asszony kínjai; gyötrődöm hallása miatt, és megrémültem látása miatt.

Igen taszítottál engem, hogy elessem; de az Úr megsegített engem.

Egészen elvetetted-é Júdát, avagy a Siont útálja-é lelked? miért vertél úgy meg, hogy semmi orvosságunk se legyen? Békességet vártunk, de nincs semmi jó; és gyógyulásnak idejét, de ímé, itt van a rettegés!

A magasságból tüzet bocsátott csontjaimba, és az hatalmaskodik bennök; hálót vetett lábaimnak; hátra vetett, pusztává tett engem; egész napon beteg vagyok.

Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,

Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.

Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.

Miért kiáltozol a te sebed miatt? veszedelmes a te sérülésed? a te bűnöd sokaságáért és vétkeidnek eláradásáért cselekedtem ezeket veled.

Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.

A férfiú lelke elviseli a maga erőtlenségét; de a megtört lelket ki viseli el?

Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.

Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!

Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez.

Ezt mondottad: Jaj mostan nékem, mert az Úr az én bánatomra fájdalmat adott, elfáradtam az én fohászkodásomban, és nyugodalmat nem találtam.

Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.

Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.

Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.

Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.

Miért lett szünetlenné az én fájdalmam, és halálossá, gyógyíthatatlanná az én sebem? Olyanná lettél nékem, mint a bizonytalan vizű, csalóka patak!

Keményen megostorozott engem az Úr; de nem adott át engem a halálnak.

Mert Krisztus sem önmagának kedveskedett, hanem a mint meg van írva: A te gyalázóidnak gyalázásai hullottak reám.

Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:

Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?