Bibliai versek erről: Brokenness

Ha igazak kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket.

Jertek, térjünk vissza az Úrhoz, mert ő szaggatott meg és ő gyógyít meg minket; megsebesített, de bekötöz minket!

Uram, nyisd meg az én ajakimat, hogy hirdesse szájam a te dicséretedet.

Ímé te az igazságban gyönyörködöl, a mely a vesékben van, és bensőmben bölcseségre tanítasz engem.

Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.

Az erős kézíjjasokat megrontja, És a roskadozókat erővel övedzi fel,

Azt mondod azért: Kitörettek az ágak, hogy én oltassam be.

Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:

Mert ezt mondja az Úr: Veszedelmes a te sebed, gyógyíthatatlan a te sérülésed.

Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!

A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.

Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret.

És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.

Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak. Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz. Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát. A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta. Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását. Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett. Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény. Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült. Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen. Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.

A férfiú lelke elviseli a maga erőtlenségét; de a megtört lelket ki viseli el?

Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.

Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban.

Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.

Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.

És elromla az edény, a melyet ő készít vala és a mely mint agyag volt a fazekas kezében, és azonnal más edényt készíte belőle, a mint a fazekas jobbnak látta megkészíteni.

És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem meg ti köztetek.

Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.

Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.

Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.

És megütköznek köztük sokan, s elesnek és összetöretnek; tőrbe esnek és megfogatnak!

A próféták miatt megkeseredett az én szívem én bennem, minden csontom reszket; olyan vagyok, mint a részeg férfi és mint a bortól elázott ember, az Úrért és az ő szent igéjéért.

És megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltők alapzatait felrakod, és neveztetel romlás építőjének, ösvények megújítójának, hogy ott lakhassanak.

Annakokáért hirtelen eljő az ő nyomorúsága, gyorsan megrontatik, s nem lesz gyógyulása.

Bánkódjatok miatta mindnyájan, a kik körülte vagytok, és mindnyájan, a kik ismeritek az ő nevét; mondjátok: Hogy eltört az erős vessző, a dicső pálcza!

És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.

Sír a lelkem a keserűség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint!

Jaj nékem az én romlásom miatt, gyógyíthatatlan az én sebem! De azt mondom mégis: Bizony ilyen az én vereségem, és szenvedem azt!

Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.

És lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon.

Az elveszettet megkeresem, s az elűzöttet visszahozom, s a megtöröttet kötözgetem, s a beteget erősítem; és a kövéret s erőset elvesztem, és legeltetem őket úgy, mint illik.

A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;

Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.

És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg.

Ímé, a mit leront, nem épül föl az; ha valakire rázárja az ajtót, nem nyílik föl az.

Tetőtől talpig nincs e testben épség, csupa seb és dagadás és kelevény, a melyeket ki sem nyomtak, be sem kötöztek, olajjal sem lágyítottak.