Bibliai versek erről: Frustration

Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?

Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.

Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.

Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.

Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.

Miért láttatsz velem hamisságot, és szemléltetsz nyomorgatást? Pusztítás és erőszak van előttem, per keletkezik és versengés támad!

Mert a hányszor csak szólok, kiáltozom; így kiáltok: erőszak és romlás! Mert az Úr szava mindenkori gyalázatomra és csúfságomra lett nékem.

Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.

Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.

Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.

Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.

Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserűségében.

És igen rossznak látszék ez Jónás előtt, és megharaguvék.

A magasságból tüzet bocsátott csontjaimba, és az hatalmaskodik bennök; hálót vetett lábaimnak; hátra vetett, pusztává tett engem; egész napon beteg vagyok.

Azoknak pedig, a kik versengők és a kik nem engednek az igazságnak, hanem engednek a hamisságnak, búsulással és haraggal.

És megnyugotom búsulásomat rajtad, hogy eltávozzék féltő szerelmem te tőled, s megnyugoszom és többé nem haragszom.

Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak csontjaim!

Mert a hol irígység és czivakodás van, ott háborúság és minden gonosz cselekedet is van.

Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.

Űzd el a csúfolót, és elmegy a háborgás is, és megszünik a patvarkodás és a szidalmazás.

Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.

Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!

Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,

Uram! mennyire megsokasodtak ellenségeim! sokan vannak a reám támadók!

Dávid zsoltára; fia, Absolon elől való futásakor.

De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket.

És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?

Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!

De nagy haraggal haragszom én a hivalkodó népekre, a kikre kevéssé haragudtam ugyan, de ők gonoszra törtek.

Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe;

Igen bosszantja vala pedig Annát vetélkedő társa, hogy felingerelje, mivel az Úr bezárá az ő méhét.

Eláradtak szívemnek szorongásai, nyomorúságaimból szabadíts meg engem.

Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.

Mert van oly ember, a kinek munkája elvégeztetett bölcseséggel, tudománynyal és jó kimenetellel; és oly embernek adja azt örökségül, a ki abban semmit sem munkálkodott. Ez is hiábavalóság és nagy gonosz!

Mikor ezekről emlékezem, megkeseredem lelkemben; mert nagy csoportban vonultam ezelőtt és ujjongó örömmel és hálaadással vezettem őket, az ünneplő sokaságot, az Isten házáig.

Megrendülék én, Dániel, az én lelkemben ezek miatt, és fejem látásai megháborítának engem.

És gyakorta veté őt tűzbe is, vízbe is, hogy elveszítse őt; de ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk.

Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!

És te, embernek fia, nyögj! Derekad fájdalmában keserűséggel nyögj szemök láttára.

Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, a miket akartok.