Bibliai versek erről: Mist

Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.

Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.

Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.

Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sürű felhőket.

Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port.

Ő köti össze felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő alattok meg nem hasad.

Most azért ímé az Úrnak keze van ellened, és vak leszel és nem látod a napot egy ideig. És azonnal homály és sötétség szálla reá; és kerengve keres vala vezetőket.

Felhőt terjeszte ki, hogy befedezze őket, és tüzet, hogy világítson éjjel.

Azért olyanná lesznek, mint a reggeli felhő és mint a harmat, a mely korán eltűnik; mint a szérűről elsodort polyva és mint a kéménynek füstje.

És bezárulának a mélység forrásai s az ég csatornái; és megszűnt az eső az égből.

Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.

Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,

És az Úr felhője vala ő rajtok nappal, mikor elindulának a táborból.

Akkor felméne Mózes a hegyre; és felhő borítá el a hegyet.

Felemeli a felhőket a földnek széléről; villámlást készít, hogy eső legyen, s szelet hoz elő tárházaiból.

Olyan lesz mindegyik, mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó földön.

És mikor ő ezeket mondá, felhő támada és azokat beárnyékozá; ők pedig megfélemlének, mikor azok bementek a felhőbe.

Szavára víz-zúgás támad az égben, és felhők emelkednek fel a föld határairól; villámlásokat készít az esőnek, és kihozza a szelet az ő rejtekhelyéből.

Egy szavával vizek zúgását szerez az égben, és felhőket visz fel a föld határairól, villámokat készít az esőhöz, és kihozza a szelet az ő tárházaiból.

Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.

Mikor az esőnek határt szabott, és mennydörgő villámoknak útat:

Azért vonták meg tőletek az egek a harmatot, vonta meg a föld az ő termését.

Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.

Hosszútűrő az Úr és nagyhatalmú, és nem hagy büntetlenül. Szélvészben és viharban van az Úrnak útja, és lábainak pora a felhő.

Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.

Mert ezt mondá az Úr nékem: Nyugodtan nézem sátoromból verőfényes melegnél, harmatozó felhőnél aratás hévségében.

Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.

A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken;

Mikor pedig a harmat leszáll vala a táborra éjjel, a manna is mindjárt leszáll vala arra.)

Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;

Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!

És feljösz, bemégy mint a szélvész, és leszel mint a felleg, hogy beborítsd a földet, te és minden sereged s a sok nép veled.

Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?

És lőn, hogy estve fürjek jövének fel és ellepék a tábort, reggel pedig harmatszállás lőn a tábor körűl.

Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.

Kérjetek esőt az Úrtól a késői eső idején! Az Úr villámlást szerez, és záporesőt ad nékik, és kinek-kinek füvet a mezőn.

Nézek a hegyekre is, ímé reszketnek; és a halmokra, de mind ingadoznak!

A hegyek, mint a viasz megolvadnak az Úr előtt, az egész földnek Ura előtt.

Helyet egyengettél előtte, és gyökeret eresztett, és ellepé a földet.

Monda pedig a sokaságnak is: Mikor látjátok, hogy napnyugotról felhő támad, azonnal ezt mondjátok: Záporeső jő; és úgy lesz.