Bibliai versek erről: Frost

Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.

Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.

Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.

Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.

Mikor pedig a harmatszállás megszűnék, ímé a pusztának színén apró gömbölyegek valának, aprók mint a dara a földön.

Tűz és jégeső, hó és köd, szélvihar, a melyek az ő rendelését cselekszik;

Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt?

A hideg miatt nem szánt a rest; aratni akar majd, de nincs mit.

Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?

Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?

Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe?

Ennekutánna míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szünnek.

Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:

Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek.

Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.

Azért vonták meg tőletek az egek a harmatot, vonta meg a föld az ő termését.

Mint a havas hideg az aratásnak idején: olyan a hív követ azoknak, a kik őt elbocsátják; mert az ő urainak lelkét megvidámítja.

Adott nékik eső gyanánt jégesőt, és lángoló tüzet a földjökre.

Mert ímé a tél elmult, az eső elmult, elment.

Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.

Lőn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala;

Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?

Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.

Úgy voltam hogy nappal a hőség emésztett, éjjel pedig a hideg; és az álom távol maradt szemeimtől.

Elhagyja-é a mezőség szikláját a Libanon hava? Vajjon kiszáríthatók-é a felfakadó, csörgedező, hullámzó vizek?

Az előtte lévő fényességből felhőin jégeső tört át és eleven szén.

Nem félti az ő házanépét a hótól; mert egész házanépe karmazsinba öltözött.

A szolgák pedig és a poroszlók ott állnak vala, szítván a tüzet, mivelhogy hűvös vala, és melegszenek vala. Ott áll vala pedig Péter is ő velök együtt, és melegszik vala.

Mikor pedig megvénhedt és megöregedett Dávid király, bár leplekkel takargatták be, mégsem bírt felmelegedni.

Olyanokká, mint a tűz, a mely meggyújtja az erdőt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket.

És ímé elplántáltatott, jó szerencsés lesz-é? Avagy ha a napkeleti szél illeti őt, nem szárad-é el teljesen, ültetésének ágyában nem szárad-é el?

Felhőt terjeszte ki, hogy befedezze őket, és tüzet, hogy világítson éjjel.

És mikor halljátok fúni a déli szelet, ezt mondjátok: Hőség lesz; és úgy lesz.

Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.

Mikor az esőnek határt szabott, és mennydörgő villámoknak útat:

És úgy cselekedék Isten azon az éjszakán, és lőn szárazság csak magán a gyapjún, míg az egész földön harmat lőn.

Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.

Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és Ő csak rájok fuvall, és kiszáradnak és őket, mint polyvát, forgószél ragadja el:

De jégeső hull és megdől az erdő, és a város elsülyedve elsülyed!

Nézek a hegyekre is, ímé reszketnek; és a halmokra, de mind ingadoznak!