Bibliai versek erről: Cold

Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.

Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port.

Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?

Mikor pedig megvénhedt és megöregedett Dávid király, bár leplekkel takargatták be, mégsem bírt felmelegedni.

A hideg miatt nem szánt a rest; aratni akar majd, de nincs mit.

Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.

És mikor halljátok fúni a déli szelet, ezt mondjátok: Hőség lesz; és úgy lesz.

A szolgák pedig és a poroszlók ott állnak vala, szítván a tüzet, mivelhogy hűvös vala, és melegszenek vala. Ott áll vala pedig Péter is ő velök együtt, és melegszik vala.

Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt?

Tűz és jégeső, hó és köd, szélvihar, a melyek az ő rendelését cselekszik;

Ennekutánna míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szünnek.

Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.

Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.

Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.

Olyanokká, mint a tűz, a mely meggyújtja az erdőt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket.

Adott nékik eső gyanánt jégesőt, és lángoló tüzet a földjökre.

Hanem kössenek sarut, de két ruhát ne öltsenek.

Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?

Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe?

Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek.

Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.

Azért vonták meg tőletek az egek a harmatot, vonta meg a föld az ő termését.

Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.

A barbárok pedig nem közönséges emberséget cselekesznek vala mi velünk: mert tüzet gerjesztvén, befogadának mindnyájónkat a rajtunk való záporért és a hidegért.

Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.

Felhőt terjeszte ki, hogy befedezze őket, és tüzet, hogy világítson éjjel.

Fáradságban és nyomorúságban, gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való bőjtölésben, hidegben és mezítelenségben.

Mikor pedig a harmatszállás megszűnék, ímé a pusztának színén apró gömbölyegek valának, aprók mint a dara a földön.

Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.

Az előtte lévő fényességből felhőin jégeső tört át és eleven szén.

Megvertelek titeket üszöggel, ragyával, és kezetek minden munkáját kőesővel, és még sem hajoltatok hozzám, azt mondja az Úr.

Úgy voltam hogy nappal a hőség emésztett, éjjel pedig a hideg; és az álom távol maradt szemeimtől.

Mint a havas hideg az aratásnak idején: olyan a hív követ azoknak, a kik őt elbocsátják; mert az ő urainak lelkét megvidámítja.

Elhagyja-é a mezőség szikláját a Libanon hava? Vajjon kiszáríthatók-é a felfakadó, csörgedező, hullámzó vizek?

Nézek a hegyekre is, ímé reszketnek; és a halmokra, de mind ingadoznak!

Mikor az esőnek határt szabott, és mennydörgő villámoknak útat:

Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:

És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.

A magasságból tüzet bocsátott csontjaimba, és az hatalmaskodik bennök; hálót vetett lábaimnak; hátra vetett, pusztává tett engem; egész napon beteg vagyok.

Kinyujtá azért Mózes az ő vesszejét az égre, az Úr pedig mennydörgést támaszta és jégesőt, és tűz szálla le a földre, és jégesőt bocsáta az Úr Égyiptom földére.