Bibliai versek erről: Warmth

A szolgák pedig és a poroszlók ott állnak vala, szítván a tüzet, mivelhogy hűvös vala, és melegszenek vala. Ott áll vala pedig Péter is ő velök együtt, és melegszik vala.

És mikor halljátok fúni a déli szelet, ezt mondjátok: Hőség lesz; és úgy lesz.

Mikor pedig megvénhedt és megöregedett Dávid király, bár leplekkel takargatták be, mégsem bírt felmelegedni.

Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port.

Felhőt terjeszte ki, hogy befedezze őket, és tüzet, hogy világítson éjjel.

Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.

Mert ezt mondá az Úr nékem: Nyugodtan nézem sátoromból verőfényes melegnél, harmatozó felhőnél aratás hévségében.

A barbárok pedig nem közönséges emberséget cselekesznek vala mi velünk: mert tüzet gerjesztvén, befogadának mindnyájónkat a rajtunk való záporért és a hidegért.

Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.

Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.

Olyan lesz mindegyik, mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó földön.

Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.

Vehet-é valaki tüzet az ő kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének?

Hogyha együtt feküsznek is ketten, megmelegszenek; az egyedülvaló pedig mimódon melegedhetik meg?

Olyan ez, mint egy vőlegény, a ki az ő ágyasházából jön ki; örvend, mint egy hős, hogy futhatja a pályát.

Vígasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden tudományban és jó cselekedetben.

Nem éheznek, nem szomjúhoznak, nem bántja őket délibáb és a nap; mert a ki rajtok könyörült, vezeti őket, és őket vizek forrásaihoz viszi.

Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:

Tűz és jégeső, hó és köd, szélvihar, a melyek az ő rendelését cselekszik;

Ennekutánna míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szünnek.

Hanem kössenek sarut, de két ruhát ne öltsenek.

És tűz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.

A hegyek, mint a viasz megolvadnak az Úr előtt, az egész földnek Ura előtt.

És adok reájok és az én magaslatom környékére áldást, és bocsátom az esőt idejében; áldott esők lesznek.

És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?

Mikor az esőnek határt szabott, és mennydörgő villámoknak útat:

A királynak vidám orczájában élet van; jóakaratja olyan, mint a tavaszi eső fellege.

Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek!

Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.

A hideg miatt nem szánt a rest; aratni akar majd, de nincs mit.

Felemeli a felhőket a földnek széléről; villámlást készít, hogy eső legyen, s szelet hoz elő tárházaiból.

Péter pedig távolról követé őt, be egészen a főpap udvaráig: és ott üle a szolgákkal, és melegszik vala a tűznél.

Annakokáért ha a te egész tested világos, és semmi részében sincs homályosság, olyan világos lesz egészen, mint mikor a lámpás megvilágosít téged az ő világosságával.

Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, a mely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, és a levele zöld marad; és a száraz esztendőben nem retteg, sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik.

És az Úr felhője vala ő rajtok nappal, mikor elindulának a táborból.

Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének?

Világosság támad fel az igazra, és az egyenesszívűekre öröm.

Adott nékik eső gyanánt jégesőt, és lángoló tüzet a földjökre.

Annakokáért vígasztaljátok egymást e beszédekkel.

Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?