Bibliai versek erről: Winter

Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.

Ennekutánna míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szünnek.

Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.

Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.

Lőn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala;

A hideg miatt nem szánt a rest; aratni akar majd, de nincs mit.

Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.

Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?

Mert ímé a tél elmult, az eső elmult, elment.

Tűz és jégeső, hó és köd, szélvihar, a melyek az ő rendelését cselekszik;

Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:

Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?

Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.

A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár:

Azért vonták meg tőletek az egek a harmatot, vonta meg a föld az ő termését.

Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe?

A fügefáról vegyétek pedig a példát. A mikor ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár.

Mikor pedig a harmatszállás megszűnék, ímé a pusztának színén apró gömbölyegek valának, aprók mint a dara a földön.

Elhagyja-é a mezőség szikláját a Libanon hava? Vajjon kiszáríthatók-é a felfakadó, csörgedező, hullámzó vizek?

És mikor halljátok fúni a déli szelet, ezt mondjátok: Hőség lesz; és úgy lesz.

Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon:

Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.

Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek.

Nálatok azonban talán megmaradok, vagy ott is telelek, hogy ti kísérjetek el, a hová menéndek.

Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.

És adok reájok és az én magaslatom környékére áldást, és bocsátom az esőt idejében; áldott esők lesznek.

A király pedig a téli házban ül vala a kilenczedik hónapban, és a tűz ég vala előtte.

Nem félti az ő házanépét a hótól; mert egész házanépe karmazsinba öltözött.

Ti is, Sionnak fiai! örvendezzetek és vígadjatok az Úrban, a ti Istenetekben; mert megadja néktek az esőt igazság szerint, és korai és kései esőt hullat néktek az első hónapban.

És esék az eső a földre negyven nap és negyven éjjel.

A nap és hold elsötétednek; a csillagok bevonják fényöket;

És még szívökben sem mondják: Oh, csak félnők az Urat, a mi Istenünket, a ki esőt, korai és késői záport ad annak idejében; az aratásnak rendelt heteit megőrzi számunkra!

Mint a havas hideg az aratásnak idején: olyan a hív követ azoknak, a kik őt elbocsátják; mert az ő urainak lelkét megvidámítja.

Mikor pedig megvénhedt és megöregedett Dávid király, bár leplekkel takargatták be, mégsem bírt felmelegedni.

De jégeső hull és megdől az erdő, és a város elsülyedve elsülyed!

Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.

Jóllehet nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert jóltevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket nékünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket.

Mert az ég csillagai és csillagzatai nem ragyogtatják fényöket, sötét lesz a nap támadásakor, és a hold fényét nem tündökölteti.

Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett.

Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.