Bibliai versek erről: Oboth
Bible verses about Oboth
Exploring the biblical verses about Oboth offers a unique opportunity to deepen our understanding of God's provision and guidance in the wilderness. Though seemingly a small detail in the Israelites' journey, Oboth represents a crucial point of transition and reliance on divine mercy. By studying the passages mentioning Oboth, we gain insight into the challenges faced by God's people and His unwavering faithfulness to meet their needs. Let the scriptures illuminate the spiritual lessons embedded within Oboth's story, reminding us of God's constant presence and His power to lead us through our own wilderness experiences toward a promised future.
Leghasznosabb versek
Kezdje tanulmányát ezekkel a gondosan kiválasztott passzusokkal
Obóthból is elindulának, és tábort ütének Hije-Abarimban, abban a pusztában, a mely Moáb előtt vala napkelet felől.
És elindulának Obothból, és tábort ütének Ijé-Abárimban, a Moáb határán.
És elindulának Ijé-Abárimból, és tábort ütének Dibon-Gádban.
Írásszakaszok
Onnét elindulának, és tábort ütének Zéred völgyében.
És mikor Abdiás az úton ment, ímé Illés előtalálá őt, és mikor felismerte őt, arczra borula és monda: Nem te vagy-é az, uram, Illés?
És külde Hirám az ő szolgái által néki hajókat és szolgákat, a kik a tengeren jártasok valának, a kik menének a Salamon szolgáival együtt Ofirba, honnan négyszázötven tálentom aranyat hozának és vivék Salamon királynak.
És lőn ugyanazon éjjel, hogy monda az Úr néki: Végy egy tulkot atyádnak ökrei közül, és egy másik tulkot, a mely hét éves, és rontsd le a Baál oltárát, a mely a te atyádé és a berket, a mely a mellett van, vágd ki.
És mikor meglátta Akháb Illést, monda Akháb néki: Te vagy-é az Izráel megháborítója?
És ott lakott Áser a Kananeusok, a föld lakói között, mert nem űzte el őket.
Beth-Markabótban, Haczar-Szuszimban, Beth-Biriben és Saáraimban; ezek valának az ő városaik mindaddig, míg Dávid királylyá lett.
Czibhónnak pedig fiai ezek: Aja és Anáh, az az Anáh, ki meleg forrásokat talált a pusztában, mikor atyjának Czibhónnak szamarait legelteté.
Sádók papot pedig és az ő pap atyjafiait, az Úr sátora előtt hagyá a magaslaton, mely Gibeonban vala;
Hesbon és annak minden városa, a melyek a sík földön vannak; Dibon, Bámoth-Baal és Béth-Baál-Meon;
Lőn pedig, hogy mikor meghalt Gedeon, elfordulának az Izráel fiai az Úrtól, és a Baálokkal paráználkodának, és a Baál-Beritet tevék istenökké.
És pedig Gileádnak fele és Astarót és Edrei, Óg országának városai Básánban, a Manassé fiának, Mákirnak fiaié, Mákir feléé, az ő családjaik szerint.
Ekkor megjelenék néki az Úrnak angyala, és monda néki: Az Úr veled, erős férfiú!
Bilhában, Eczemben és Toládban,
És elindulának Abronából, és tábort ütének Eczjon-Geberben.
De Zimri, a mikor látta, hogy a várost bevették, bemenvén a királyi ház palotájába, tűzzel magára gyújtá a királyi házat, és meghala.
Abinádáb fiaié volt Dór egész határa. A Salamon leánya, Táfát, vala néki felesége.
És mikor megerősítette ez erősségeket, helyezett azokba előljárókat és szerze tárházakat eleségnek és bornak és olajnak.
Hasár-Suálban, Beér-Sebában és mezővárosaiban,
És vala ezeknek lakása, Mésától fogva Séfárba menve a napkeleti hegyekig.
És az ajtónállók: Sallum, Akkúb, Talmon, Ahimán és ezek testvérei; Sallum pedig fő vala.
Letöretett a Moáb szarva, és karja levágatott, azt mondja az Úr.
Hásórban, Rámában, Gittajimban,
Atróth-Sofánt, Jázért, Jogbehát,
Béria, Séma, (ezek voltak fők az Ajalonban lakozó nemzetségek közt, és ezek űzték vala el Gáthnak lakóit),
Sém, Arpaksád, Séláh.
Jehud, Bené-Bárak és Gath-Rimmon;
Jésuában, Móladában és Beth-Péletben.
Bahalátot és Thadmort a pusztában, azon a földön;
És e dolog nagy bűnnek lett az okozója, mert a nép felment az egyik elé egészen Dánig.
És elindulának Jotbathából, és tábort ütének Abronában.
És lőn, hogy a mikor eljöve az, biztatá őt, hogy kérjen az ő atyjától mezőt. Leszálla azért a szamárról; Káleb pedig monda néki: Mi bajod?
És Reszent Ninivé között és Kaláh között: ez az a nagy város.
És megmondák Dávid királynak ilyen szóval: Megáldotta az Úr az Obed Edom házát és mindenét, a mije van, az Isten ládájáért. És elmenvén Dávid, elvivé az Isten ládáját az Obed Edom házától Dávid városába vígassággal.
Megköték tehát a szövetséget Beérsebában, és felkele Abimélek és Pikhól annak hadvezére és visszatérének a Filiszteusok földére.
De az Izráel fiai ismét gonoszul cselekedének az Úr szemei előtt, és megerősítette az Úr Eglont, Moáb királyát Izráel ellen, azért, mert gonoszul cselekedtek az Úrnak szemei előtt.
A völgyben pedig Béth-Harám, Béth-Nimra, Szukkóth és Czáfon, Szíhonnak, Hesbon királyának maradék országa, a Jordán és melléke, a Kinnereth tenger széléig a Jordánon túl napkelet felé.
Ezért szólának nékünk a mi véneink és földünk lakosai is mind, mondván: szerezzetek magatoknak eledelt az útra, és menjetek eléjök, és mondjátok nékik: Szolgáitok vagyunk mi, most azért kössetek frigyet mi velünk!
Rámótot és annak legelőit, Anémet és annak legelőit.
Meselémiásnak is fiai és testvérei tizennyolczan erős férfiak valának.
The verses referencing Oboth, though few, paint a picture of a crucial transition point in the Israelites' desert journey. Leaving behind the familiar landscapes and challenges of their past encampments, Oboth represents a renewed step of faith and reliance on God's guidance. While the specifics of their experience at Oboth remain veiled, the location serves as a reminder that spiritual journeys often involve leaving behind what is known and venturing into the unknown. These verses encourage us to consider our own "Oboth"—those moments of transition in life where we are called to trust God and move forward even when the path ahead is unclear. Reflecting on these passages prompts us to ask ourselves: what am I being called to leave behind? And how can I embrace the uncertainty of the future with faith and courage, knowing that God is leading me forward?