Bibliai versek erről: Pit

Ha pedig valaki vermet nyit meg, vagy ha valaki vermet ás, és nem fedi azt be, és ökör vagy szamár esik bele:

És megragadák őt és beleveték a kútba; a kút pedig üres vala, nem vala víz benne.

Vermet ástak nékem a kevélyek, a kik nem a te törvényed szerint élnek.

Pedig a sírba szállsz alá, sírgödör mélységébe!

Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat.

Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.

Ímé, álnoksággal vajúdik a gonosz, hamisságot fogan és hazugságot szül.

Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!

A sírgödörbe szállítnak alá, s meghalsz a megölettek halálával a tengerek szívében.

Félelem, verem és tőr jő te ellened, Moáb lakosa, azt mondja az Úr.

A verem ura fizessen; pénzül térítse meg azok urának, a hulla pedig legyen az övé.

Mély verem az idegen asszonyoknak szája; a kire haragszik az Úr, oda esik.

És mondá nékik Rúben: Ne ontsatok vért, vessétek őt ebbe a kútba, a mely itt a pusztában van, de kezet ne vessetek reá. Azért, hogy megszabadítsa őt kezökből, hogy visszavigye atyjához.

Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.

A ki elfut a félelem elől, a verembe esik, és a ki kijő a veremből, a tőrben fogatik meg, mert rábocsátom Moábra az ő megfenyítésének esztendejét, azt mondja az Úr.

Hallgassatok reám, kik az igazságot követitek, kik az Urat keresitek; tekintsetek a kőszálra, a melyből kivágattattatok, és a kútfő nyílására, a melyből kiásattatok!

Ha pedig az Úr valami új dolgot cselekszik, és a föld megnyitja az ő száját, és elnyeli őket, és mindazt, a mi az övék, és elevenen szállanak alá pokolba: akkor megismeritek, hogy gyalázták ezek az emberek az Urat.

És monda: Ezt mondja az Úr: Csináljatok itt és ott e patakon árkokat;

A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka.

Rettegés, verem és tőr vár rád földnek lakója!

És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!

És felelvén nékik, monda: Ki az közületek, a kinek szamara vagy ökre a kútba esik, és nem vonja ki azt azonnal szombatnapon?

Ha megharap a kígyó, a míg meg nem varázsoltatott, azután semmi haszna nincsen a varázslónak.

Dávidé. Hozzád kiáltok, Uram, én szirtem; ne fordulj el szótlanul tőlem, hogy ne legyek, ha néma maradnál, a sírba szállókhoz hasonló.

A ki elcsábítja az igazakat gonosz útra, vermébe maga esik bele; a tökéletesek pedig örökség szerint bírják a jót.

A ki vermet ás másnak, abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.

Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!

A Siddim völgye pedig tele vala szurok-forrásokkal. És megfutamodának Sodoma és Gomora királyai, és azokba esének: a megmaradottak pedig a hegységbe futának.

Kiáltás hallattassék házaikból, mikor sereggel törsz reájok hirtelen, mert vermet ástak, hogy elfogjanak engem, és tőrt vetettek lábaimnak.

A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.

Absolont pedig felvevék, és veték őt az erdőn egy nagy verembe, és igen nagy rakás követ hányának reá. És az egész Izráel elmeneküle, kiki az ő sátorába.

És mikor bementek vala a városba, megölé őket Ismáel, Natániának fia, és hányá őket az árokba, ő és a férfiak, a kik vele valának.

És minekutána kimentek az ördögök az emberből, bemenének a disznókba; és a disznónyáj a meredekről a tóba rohana, és megfullada.

És mikor mosták az ő szekerét a Samaria mellett lévő tóban: az ebek nyalták az ő vérét, és paráznák fürödtek ott, az Úrnak beszéde szerint, a melyet szólott volt.

Mikor pedig Izráel férfiai látták, hogy bajban vannak – mert a nép szorongattatott -: elrejtőzék a nép a barlangokba, a bokrok és kősziklák közé, sziklahasadékokba és vermekbe.

Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak;

És változnak patakjai szurokká, és pora kénkővé, és lészen földe égő szurokká.

Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.

Szem meg nem szánt téged, hogy ezekből valamit veled cselekedett volna, könyörülvén rajtad; hanem kivetettek a nyilt mezőre, mert útáltak, a mely napon születtél.

És ha megszabadította az igaz Lótot, a ki az istenteleneknek fajtalanságban való forgolódása miatt elfáradt;