Bibliai versek erről: Rest in Death

Te pedig menj el a vég felé; és majd nyugszol, és felkelsz a te sorsodra a napoknak végén.

Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.

Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.

Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.

És sokan azok közül, a kik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló útálatosságra.

Bemegy békességbe, nyugosznak ágyaikon, a kik egyenes útaikon járának.

Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!

Minden halmocskától is félnek, és mindenféle ijedelmek vannak az úton, és a mandolafa megvirágzik, és a sáska nehezen vonszolja magát, és kipattan a kapor; mert elmegy az ember az ő örökös házába, és az utczán körül járnak a sírók.

Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.

Mind az ég alatt való dolgokban e gonosz van, hogy mindeneknek egyenlő szerencséjök van; és az emberek fiainak szíve is teljes gonoszsággal, és elméjökben minden bolondság van, a míg élnek, azután pedig a halottak közé mennek.

A hol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is. Úgy tegyen velem az Úr akármit, hogy csak a halál választ el engem tőled.

Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe.

Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól.

Mert Dávid, minekutána a saját idejében szolgált az Isten akaratának, elaludt, és helyhezteték az ő atyáihoz, és rothadást látott.

Mert a ki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől, a miképen Isten is a magáéitól,

Térj vissza Uram, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért;

Mert a ki meghalt, felszabadult a bűn alól.

Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;

Annakokáért megvan a szombatja az Isten népének.

Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg azért és éljetek!

De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?

Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba.

A meghaltak nem élnek, az árnyak nem kelnek föl: ezért látogatád meg és vesztéd el őket, és eltörléd emlékezetöket.

Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.

És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában.

Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.

Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, a kik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, a kiknek nincsen reménységök.

Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. Szela.

Ne leselkedjél, oh te istentelen, az igaznak háza ellen, ne pusztítsd el az ő ágyasházát!

És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.

Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;

Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.

Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképen az Isten is előhozza azokat, a kik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt.

Nagyobb örömöt adsz így szívembe, mint a mikor sok az ő búzájok és boruk.

Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.

Mindenik ugyanazon egy helyre megy; mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz.

Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, a kik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!

A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.

Ne sirassátok a halottat és ne bánkódjatok érte, hanem azt sirassátok, a ki elment, mert nem jő vissza többé, és az ő szülőföldjét nem látja meg.

És ugyanabban ismét: Nem mennek be az én nyugodalmamba.