Bibliai versek erről: Rest in Peace

Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.

Te pedig menj el a vég felé; és majd nyugszol, és felkelsz a te sorsodra a napoknak végén.

Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:

Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.

A kik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek tehát.

Ne sirassátok a halottat és ne bánkódjatok érte, hanem azt sirassátok, a ki elment, mert nem jő vissza többé, és az ő szülőföldjét nem látja meg.

Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a földet.

Annakokáért megvan a szombatja az Isten népének.

Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.

Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, a kik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, a kiknek nincsen reménységök.

Boldogok, a kik sírnak: mert ők megvígasztaltatnak.

Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;

Minden halmocskától is félnek, és mindenféle ijedelmek vannak az úton, és a mandolafa megvirágzik, és a sáska nehezen vonszolja magát, és kipattan a kapor; mert elmegy az ember az ő örökös házába, és az utczán körül járnak a sírók.

Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!

Mert a ki meghalt, felszabadult a bűn alól.

Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképen az Isten is előhozza azokat, a kik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt.

És monda: Az én orczám menjen-é veletek, hogy megnyugtassalak?

Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála.

Nagyobb örömöt adsz így szívembe, mint a mikor sok az ő búzájok és boruk.

Mert a ki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől, a miképen Isten is a magáéitól,

Térj vissza Uram, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért;

Ne leselkedjél, oh te istentelen, az igaznak háza ellen, ne pusztítsd el az ő ágyasházát!

Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe.

És monda néki az Úr: Békesség néked! ne félj, nem halsz meg!

Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól.

Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől támad a felmagasztalás;

Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.

Mind az ég alatt való dolgokban e gonosz van, hogy mindeneknek egyenlő szerencséjök van; és az emberek fiainak szíve is teljes gonoszsággal, és elméjökben minden bolondság van, a míg élnek, azután pedig a halottak közé mennek.

És sokan azok közül, a kik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló útálatosságra.

Mert Dávid, minekutána a saját idejében szolgált az Isten akaratának, elaludt, és helyhezteték az ő atyáihoz, és rothadást látott.

És ha lesz ott valaki békességnek fia, a ti békességtek azon marad; ha nem, ti reátok tér vissza.

Útait láttam, és meggyógyítom őt; vezetem őt, és vígasztalást nyujtok néki és gyászolóinak,

Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége;

És ugyanabban ismét: Nem mennek be az én nyugodalmamba.

Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!

És monda nékik a pap: Menjetek el békességgel; a ti útatok, a melyen jártok, az Úr előtt van.

A népeknek minden királyai dicsőségben nyugosznak, kiki az ő sírjában,

És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában.

Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg azért és éljetek!

Maga pedig a békességnek Ura adjon néktek mindenkor minden tekintetben békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!