Bibliai versek erről: Sun

Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Olyan ez, mint egy vőlegény, a ki az ő ágyasházából jön ki; örvend, mint egy hős, hogy futhatja a pályát.

Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.

A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljő az Úrnak nagy és rettenetes napja.

Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.

Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.

A nap és hold elsötétednek; a csillagok bevonják fényöket;

Ezt mondja az Úr, a ki adta a napot, hogy világítson nappal, a ki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, a ki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az ő neve:

Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot?

Délben látám az úton király, hogy mennyből a napnak fényességét meghaladó világosság sugárzott körül engem és azokat, kik velem együtt haladnak vala.

Nem olyan szó, sem olyan beszéd, a melynek hangja nem hallható:

És mikor eloltalak, beborítom az eget, s csillagait besötétítem, a napot felhőbe borítom, és a hold nem fényeskedik fényével.

A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.

Nappal a nap meg nem szúr téged, sem éjjel a hold.

Valóban, édes a világosság és jó a mi szemeinkkel néznünk a napot.

Más a napnak dicsősége és más a holdnak dicsősége és más a csillagok dicsősége; mert csillag a csillagtól különbözik dicsőségre nézve.

És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre;

Mert az ég csillagai és csillagzatai nem ragyogtatják fényöket, sötét lesz a nap támadásakor, és a hold fényét nem tündökölteti.

Felhőt terjeszte ki, hogy befedezze őket, és tüzet, hogy világítson éjjel.

A nap feljött vala a földre, mikor Lót Czóárba ére.

A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja.

Reszket előttök a föld, és megrendülnek az egek; a nap és hold elsötétednek, a csillagok is bevonják fényöket.

Dicsérjétek őt: nap és hold; dicsérjétek őt mind: fényes csillagai!

Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.

Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.

Mert jobb egy nap a te tornáczaidban, hogysem ezer másutt; inkább akarnék az én Istenem házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában!

A napot, hogy uralkodjék nappal; mert örökkévaló az ő kegyelme.

A nap érlelte drága terméssel, és a hold sarjasztotta drágaságokkal;

Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.

Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad.

És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.

De azokban a napokban, azután a nyomorúság után, a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik,

A nap és hold megállnak helyökön czikázó nyilaid fényétől és ragyogó kopjád villanásától.

És elpirul a hold, és megszégyenül a nap, mikor a seregek Ura uralkodik Sion hegyén és Jeruzsálemben: s vénei előtt dicsőség lészen.

És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lőn.

Se szemeidet fel ne emeld az égre, hogy meglásd a napot, a holdat és a csillagokat, az égnek minden seregét, hogy meg ne tántorodjál, és le ne borulj azok előtt, és ne tiszteljed azokat, a melyeket az Úr, a te Istened minden néppel közlött, az egész ég alatt.

Akkor szóla Józsué az Úrnak azon a napon, a melyen odavetette az Úr az Emoreust Izráel fiai elé; ezt mondotta vala pedig Izráel szemei előtt: Állj meg nap, Gibeonban, és hold az Ajalon völgyében!

Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.

És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó.

Ezt mondja az Úr: Ha felbonthatjátok az én szövetségemet a nappal, és az én szövetségemet az éjszakával, hogy se nap, se éjszaka ne legyen az ő idejében: