Bibliai versek erről: Unfulfilled Dreams

Mert a sok álomban a hiábavalóság is és a beszéd is sok; hanem az Istent féljed.

A halogatott reménység beteggé teszi a szívet; de a megadatott kivánság életnek fája.

A ti bűneitek fordították el ezeket tőletek, és a ti vétkeitek fosztottak meg titeket e jótól!

És én mondám: Hiába fáradoztam, semmire és haszontalan költöttem el erőmet; de az Úrnál van ítéletem, és jutalmam Istenemnél.

Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, a mik néked a te békességedre valók! de most elrejtettek a te szemeid elől.

Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.

Mert mint elhagyott és fájó lelkű asszonyt hív téged az Úr, és mint megvetett ifjú asszonyt; ezt mondja Istened:

Most azért fuss a te helyedre. Mondottam vala, hogy igen megtisztellek téged; de ímé megfosztott téged az Úr a tisztességtől.

És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.

Megrendülék én, Dániel, az én lelkemben ezek miatt, és fejem látásai megháborítának engem.

Mert tudjátok, hogy azután is, mikor akarta örökölni az áldást, megvettetett; mert nem találta meg a megbánás helyét, noha könyhullatással kereste azt az áldást.

És megkérdezé Saul az Urat, de az Úr nem felelt néki sem álomlátás, sem az Urim, sem a próféták által.

Valamit kivánnak vala az én szemeim: meg nem fogtam azoktól, meg sem tartóztattam az én szívemet semmi vígasságtól, hanem az én szívem örvendezett minden én munkámmal gyűjtött jókban; mivelhogy ez volt az én részem minden én munkáimból.

Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghez vinni!

És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.

Annyit szenvedtetek hiába? ha ugyan hiába.

Hallottam, a mit a próféták mondanak, a kik hazugságot prófétálnak az én nevemben, mondván: Álmot láttam, álmot láttam.

Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.

Mit kellett volna még tennem szőlőmmel; mit meg nem tettem vele? Miért vártam, hogy jó szőlőt terem, holott vadat termett?!

És monda nékik a király: Álmot láttam, és nyugtalan a lelkem megtudni az álmot.

Se házakat ne építsünk, hogy azokban lakjunk, se szőlőnk, se mezőnk, se vetésünk ne legyen nékünk.

Némely pedig a tövisek közé esék, és felnevekedének a tövisek és megfojták azt, és nem ada gyümölcsöt.

Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek, hogy gerjedelmeitekre költsétek azt.

Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.

Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.

Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!

Az igazaknak reménysége öröm; az istenteleneknek várakozása pedig elvész.

Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.

Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.

Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem;

Még ettől is elszakadsz s kezeidet fejedre kulcsolod, mert útálja az Úr a te bizodalmasaidat, és nem leszel velök szerencsés.

És ki tudja, ha bölcs lesz-é vagy bolond? és mégis uralkodik minden munkámon, a mit cselekedtem és bölcsen szerzettem a nap alatt! Ez is hiábavalóság!

Mert szégyen éri őket a cserfákért, a melyekben gyönyörködétek, és pirulni fogtok a kertek miatt, a melyeket kedveltek;

Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;

Mert monda nékik: Hallgassátok meg, kérlek, ezt az álmot, melyet álmodtam.

Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;

És visszatérétek onnét, és sírátok az Úr előtt, de nem hallgatá meg az Úr a ti szavatokat, és nem figyele rátok.

Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.

Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!

Mert a bálványok hazugságot szólnak, a varázslók pedig hamisságot látnak és üres álmokat beszélnek, hiábavalósággal vígasztalnak; azért elszélednek, mint a juhnyáj, a mely sanyarog, mert nincs pásztora.