Bibliai versek erről: Unfulfilled Expectations

Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.

Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.

Mit kellett volna még tennem szőlőmmel; mit meg nem tettem vele? Miért vártam, hogy jó szőlőt terem, holott vadat termett?!

Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet.

Mert tudjátok, hogy azután is, mikor akarta örökölni az áldást, megvettetett; mert nem találta meg a megbánás helyét, noha könyhullatással kereste azt az áldást.

A ti bűneitek fordították el ezeket tőletek, és a ti vétkeitek fosztottak meg titeket e jótól!

Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól;

Az igazaknak reménysége öröm; az istenteleneknek várakozása pedig elvész.

Miért békességre várni, holott nincs semmi jó; gyógyító időre, holott ímé itt van az ijedelem.

A halogatott reménység beteggé teszi a szívet; de a megadatott kivánság életnek fája.

Mert ennek bizonyos vége van; a te várakozásod meg nem csalatkozik.

Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek, hogy gerjedelmeitekre költsétek azt.

Mikor meghal az istentelen ember, elvész az ő reménysége; a bűnösök várakozása is elvész.

Annyit szenvedtetek hiába? ha ugyan hiába.

Mert reménységben tartattunk meg; a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert a mit lát valaki, miért reményli is azt?

És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.

Némely pedig a tövisek közé esék, és felnevekedének a tövisek és megfojták azt, és nem ada gyümölcsöt.

Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.

Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, a mik néked a te békességedre valók! de most elrejtettek a te szemeid elől.

Igen megharagudott az Úr a ti atyáitokra.

Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?

Még ettől is elszakadsz s kezeidet fejedre kulcsolod, mert útálja az Úr a te bizodalmasaidat, és nem leszel velök szerencsés.

És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe.

Óvakodjunk tehát, hogy mivel megvan az ő nyugodalmába való bemenetel ígérete, valaki közületek fogyatkozásban levőnek ne láttassék.

És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála.

És visszatérétek onnét, és sírátok az Úr előtt, de nem hallgatá meg az Úr a ti szavatokat, és nem figyele rátok.

Mert szégyen éri őket a cserfákért, a melyekben gyönyörködétek, és pirulni fogtok a kertek miatt, a melyeket kedveltek;

Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!

És szól Sion: Elhagyott az Úr engem, és rólam elfeledkezett az Úr!

Hanem, mivelhogy ezeket beszéltem néktek, a szomorúság eltöltötte a szíveteket.

És noha ő ennyi jelt tett vala előttük, mégsem hivének ő benne:

Az igazaknak kivánsága csak jó, az istentelenek várakozása pedig harag.

Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.

És monda a vinczellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába?

Mert mint elhagyott és fájó lelkű asszonyt hív téged az Úr, és mint megvetett ifjú asszonyt; ezt mondja Istened:

Mert én tudom az én gondolatimat, a melyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kivánatos véget adjak néktek.

Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen.

Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.

Mivel Isten mi felőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak.

A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.