Bibliai versek erről: Hand

Ő pedig elnézvén őket haraggal, bánkódván szívök keménysége miatt, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és meggyógyult a keze és éppé lőn, mint a másik.

Akkor monda annak az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és olyan éppé lőn, mint a másik.

Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek.

És ímé, egy kéz illete engem, és felsegített térdeimre és tenyereimre;

És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.

Akkor monda a megszáradt kezű embernek: Állj elő a középre.

Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz!

És ismét beméne a zsinagógába, és vala ott egy megszáradt kezű ember.

Hiszen kezem veté e föld alapját, és jobbom terjeszté ki az egeket, ha én szólítom őket, mind itt állnak.

Azért küldetett ő általa ez a kéz, és jegyeztetett fel ez az írás.

Elégett a tűzben, levágatott; arczod haragjától elvesznek.

Az Úrnak jobbkeze felmagasztaltatott; az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett!

És látszék a Kérubokon emberi kéznek formája szárnyaik alatt.

Ezt a vesszőt pedig vedd kezedbe, hogy véghez vidd vele ama jeleket.

Annakokáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl,

Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged, kőfalaid előttem vannak szüntelen.

Az Isten alkotásainak remeke ez, az ő teremtője adta meg néki fegyverét.

Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!

Lőn pedig más szombaton is, hogy ő a zsinagógába méne és taníta, és vala ott egy ember, a kinek a jobb keze száradt volt.

Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.

Ő pedig tudván azoknak gondolatait, monda a száradt kezű embernek: Kelj fel és állj elő! És felkelvén, előálla.

Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel őt,

És őt jobbkezénél fogva felemelé, és azonnal megerősödének az ő lábai és bokái.

Dávidé. Áldott az Úr, az én kőváram, a ki hadakozásra tanítja kezemet, s viadalra az én ujjaimat.

És ha a te jobb kezed botránkoztat meg téged, vágd le azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék.

Legyen azért jel gyanánt a te kezeden és homlok-kötő gyanánt a te szemeid előtt, mert hatalmas kézzel hozott ki minket az Úr Égyiptomból.

És vele lesz az én hűségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az ő szarva.

Mert kezeitek bemocskolvák vérrel, és ujjaitok vétekkel, ajkaitok hazugságot szólnak, nyelvetek gonoszt suttog.

És ha megbotránkoztat téged a te kezed, vágd le azt: jobb néked csonkán bemenned az életre, mint két kézzel menned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre.

Vágd el annak kezét, meg ne szánja szemed.

Bizony a király bízik az Úrban, és nem inog meg, mert vele a Magasságosnak kegyelme.

Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.

Napoknak hosszúsága van jobbjában, baljában gazdagság és tisztesség.

És szóla a király, és monda az Isten emberének: Könyörögj az Úrnak a te Istenednek, és imádkozz érettem, hogy ismét hozzám hajoljon az én kezem. És mikor könyörgött az Isten embere az Úrnak, visszahajla a király keze, és olyan lőn, mint azelőtt.

Monda néki Simon Péter: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is!

Abban az órában emberi kéznek ujjai tünének fel, és írának a gyertyatartóval szemben a király palotájának meszelt falán, és a király nézé azt a kézfejet, a mely ír vala.

Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!

És ismét monda néki az Úr: Nosza dugd kebeledbe a kezed; és kebelébe dugá kezét és kihúzá: ímé az ő keze poklos vala, olyan mint a hó.

Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?

Sőt magatok tudjátok, hogy a magam szükségeiről és a velem valókról ezek a kezek gondoskodtak.