Bibliai versek erről: Foot

Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?

És ha a te lábad botránkoztat meg téged, vágd le azt: jobb néked sántán bemenned az életre, mint két lábbal vettetned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre.

Monda néki Simon Péter: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is!

És őt jobbkezénél fogva felemelé, és azonnal megerősödének az ő lábai és bokái.

Az Úr pedig monda néki: Oldozd le sarudat lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld.

Ha pedig a te kezed vagy a te lábad megbotránkoztat téged, vágd le azokat és vesd el magadtól; jobb néked az életre sántán vagy csonkán bemenned, hogynem két kézzel vagy két lábbal vettetned az örök tűzre.

És monda az Úr seregének fejedelme Józsuénak: Oldd le a te saruidat lábaidról, mert szent a hely, a melyen állasz. És úgy cselekedék Józsué.

És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.

És felsarúzván lábaitokat a békesség evangyéliomának készségével;

És lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon.

És monda: Ne jőjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld.

Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe.

És lábaik egyenes lábak, és lábaik talpa mint a borjú lábának talpa, és szikráznak vala, mint a simított ércz színe.

Ne térj jobbra, se balra, fordítsd el a te lábadat a gonosztól.

Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.

Láb tapodja azt, a szegény lábai, a gyöngék talpai!

És „lehúzott sarujú háznép”-nek nevezzék az ő nevét Izráelben.

És megfutamodott Adonibézek, de űzőbe vevék, és elfogván őt, elvágták kezeinek és lábainak hüvelykújjait.

Olajjal az én fejemet meg nem kented: ez pedig drága kenettel kené meg az én lábaimat.

Az Isten, a ki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi útamat:

Tetőtől talpig nincs e testben épség, csupa seb és dagadás és kelevény, a melyeket ki sem nyomtak, be sem kötöztek, olajjal sem lágyítottak.

És: Kezökben hordoznak téged, hogy valamikép meg ne üssed lábadat a kőbe.

És az én juhaim a ti lábaitok tapodását legelik, s lábaitok zavarását iszszák!

Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait.

A mosdómedenczét és lábát is kend meg; így szenteld meg azt.

Akkor bátorsággal járod a te útadat, és a te lábadat meg nem ütöd.

Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, S magas helyekre állít engem.

A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.

Méne azért Simon Péterhez; és az monda néki: Uram, te mosod-é meg az én lábaimat?

Lábszárai vasból, lábai pedig részint vasból, részint cserépből valának.

Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.

Mert az Úr lesz a te bizodalmad és megőrzi a te lábadat a fogságtól.

És monda nékem: Embernek fia! állj lábaidra, és szólok veled.

Ez időben szólott az Úr Ésaiás, Ámos fia által, mondván: Menj és oldd le a gyászruhát derekadról, és sarudat vond le lábadról! És úgy cselekedett, járván ruha és saru nélkül.

Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!

A lábait békóba szorították, ő maga vasban járt vala,

Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.

Avagy kevés-é néktek, hogy a jó legelőt legelitek, hogy még legelőitek maradékát lábaitokkal eltapodjátok? és hogy a víz tisztáját iszszátok, hogy még a maradékát lábaitokkal felzavarjátok?

Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet.

Vas és réz legyenek a te záraid; és élteden át tartson erőd.