Bibliai versek erről: Feet

És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.

Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?

Az Úr pedig monda néki: Oldozd le sarudat lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld.

Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait.

Ha ezt mondaná a láb: mivelhogy nem kéz vagyok, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből való-é azért?

Olajjal az én fejemet meg nem kented: ez pedig drága kenettel kené meg az én lábaimat.

Méne azért Simon Péterhez; és az monda néki: Uram, te mosod-é meg az én lábaimat?

És monda: Ne jőjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld.

Mikor pedig mennek vala, hogy megmondják az ő tanítványainak, ímé szembe jöve ő velök Jézus, mondván: Legyetek üdvözölve! Azok pedig hozzá járulván, megragadák az ő lábait, és leborulának előtte.

És őt jobbkezénél fogva felemelé, és azonnal megerősödének az ő lábai és bokái.

És felsarúzván lábaitokat a békesség evangyéliomának készségével;

És lábaik egyenes lábak, és lábaik talpa mint a borjú lábának talpa, és szikráznak vala, mint a simított ércz színe.

Az Isten, a ki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi útamat:

A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.

És az asszonyhoz fordulván, monda Simonnak: Látod-é ez asszonyt? Bejövék a te házadba, az én lábaimnak vizet nem adál: ez pedig könnyeivel öntözé az én lábaimat, és fejének hajával törlé meg.

Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, S magas helyekre állít engem.

Felelék én: Levetettem ruhámat, hogy-hogy öltözhetném fel? Megmostam lábaimat, mi módon keverném azokat a porba?

Mimódon prédikálnak pedig, ha el nem küldetnek? A miképen meg van írva: Mely szépek a békesség hirdetőknek lábai, a kik jókat hirdetnek!

És monda az Úr seregének fejedelme Józsuénak: Oldd le a te saruidat lábaidról, mert szent a hely, a melyen állasz. És úgy cselekedék Józsué.

Tetőtől talpig nincs e testben épség, csupa seb és dagadás és kelevény, a melyeket ki sem nyomtak, be sem kötöztek, olajjal sem lágyítottak.

A mosdómedenczét és lábát is kend meg; így szenteld meg azt.

Láb tapodja azt, a szegény lábai, a gyöngék talpai!

És megállván hátul az ő lábainál sírva, könnyeivel kezdé öntözni az ő lábait, és fejének hajával törlé meg, és csókolgatá az ő lábait, és megkené drága kenettel.

És: Kezökben hordoznak téged, hogy valamikép meg ne üssed lábadat a kőbe.

És lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon.

És monda nékem: Embernek fia! állj lábaidra, és szólok veled.

Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe.

És nagy sokaság megy vala hozzá, vivén magokkal sántákat, vakokat, némákat, csonkákat és sok egyebeket, és odahelyezék őket a Jézus lábai elé; és meggyógyítá őket,

És ha a te lábad botránkoztat meg téged, vágd le azt: jobb néked sántán bemenned az életre, mint két lábbal vettetned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre.

Lábszárai vasból, lábai pedig részint vasból, részint cserépből valának.

Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet.

Monda néki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felele néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám.

Én ástam és vizet ittam, és kiszáraztom lábam talpával Égyiptom minden folyóit.

A ki hunyorgat szemeivel; lábaival is szól, és ujjaival jelt ád.

Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felső ruháját felvette, újra leülvén, monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek?

Nem mondhatja pedig a szem a kéznek: Nincs rád szükségem; vagy viszont a fej a lábaknak: Nem kelletek nékem.

És az én juhaim a ti lábaitok tapodását legelik, s lábaitok zavarását iszszák!

És széttapodjátok a gonoszokat, és porrá lesznek lábaitok nyomása alatt azon a napon, a melyet én szerzek, azt mondja a Seregeknek Ura.

Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.

Azután vizet tölte a medenczébe, és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendővel, a melylyel körül van kötve.