Bibliai versek erről: Heel

Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!

Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.

Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár.

És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.

Közülök támad a szegletkő, közülök a szeg, közülök a harczi ív, közülök egyszersmind minden sarczoló.

Kiegyenesíti farkát, mint valami czédrust, lágyékának inai egymásba fonódnak.

Nem mindnyájatokról szólok; tudom én kiket választottam el; hanem hogy beteljesedjék az írás: A ki velem ette a kenyeret, a sarkát emelte fel ellenem.

És lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon.

És ha azt mondod a te szívedben: Miért következnének ezek reám? A te hamisságod sokaságáért takartatik fel a te ruhád, és lesznek mezítelenekké a te sarkaid.

És „lehúzott sarujú háznép”-nek nevezzék az ő nevét Izráelben.

Te tudod, hogy Dávid, az én atyám nem építhete házat az Úrnak, az ő Istenének nevének a háborúk miatt, a melyekkel őt körülvették vala, mígnem az Úr az ő lábainak talpa alá vetette azokat;

Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?

Istennek átka szállott ő reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé!

Dán kígyó lesz az úton, szarvaskígyó az ösvényen, mely a ló körmébe harap, hogy lovagja hanyatt esik.

A kik engedetlenek lévén, megütköznek az ígében, a mire rendeltettek is.

És kiméne a Sátán az Úr elől, és megveré Jóbot undok fekélylyel talpától fogva a feje tetejéig.

És hogy a lába ujjai részint vas, részint cserép: az a birodalom részint erős, részint pedig törékeny lesz.

Várván ímmár, míg lábainak zsámolyául vettetnek az ő ellenségei.

Erős léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg őt.

És monda: Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig monda: Én vagyok Jézus, a kit te kergetsz: nehéz néked az ösztön ellen rúgódoznod.

Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged!

És prédikála, mondván: Utánam jő, a ki erősebb nálam, a kinek nem vagyok méltó, hogy lehajolván, sarujának szíjját megoldjam.

Lábszárai vasból, lábai pedig részint vasból, részint cserépből valának.

A lábait békóba szorították, ő maga vasban járt vala,

Ne térj jobbra, se balra, fordítsd el a te lábadat a gonosztól.

Üldözöm ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.

Ha ezt mondaná a láb: mivelhogy nem kéz vagyok, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből való-é azért?

Anyja méhében sarkon fogta bátyját, és mikor erős volt, küzdött az Istennel.

Tetőtől talpig nincs e testben épség, csupa seb és dagadás és kelevény, a melyeket ki sem nyomtak, be sem kötöztek, olajjal sem lágyítottak.

A sarka tőrbe akad, és kelepcze fogja meg őt.

Mint a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában.

És őt jobbkezénél fogva felemelé, és azonnal megerősödének az ő lábai és bokái.

Mert mindenki, a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.

Ő az, a ki utánam jő, a ki előttem lett, a kinek én nem vagyok méltó, hogy saruja szíjját megoldjam.

Hogy reád támadt az úton, és megverte a seregnek utolsó részét, mind az erőtleneket, a kik hátul valának, a mikor magad is fáradt és lankadt voltál, és nem félte az Istent.

Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.

Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe.

És ha a te lábad botránkoztat meg téged, vágd le azt: jobb néked sántán bemenned az életre, mint két lábbal vettetned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre.

És veték ellene a pogányok köröskörül a tartományokból és kiteríték reá hálójukat, vermökben megfogaték;

Mikor pedig Jézushoz érének és látják vala, hogy ő már halott, nem törék meg az ő lábszárait;