Bibliai versek erről: Locust

És elpusztítják zsákmánytokat sáska pusztításával, szöcske-ugrással ugrálnak reá.

És monda az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki a te kezedet Égyiptom földére a sáskáért, hogy jőjjön fel Égyiptom földére és emészsze meg a földnek minden fűvét; mindazt a mit a jégeső meghagyott.

Sok magot viszel ki a mezőre, de keveset takarsz be, mert felemészti azt a sáska.

És kipótolom néktek az esztendőket, a melyeket tönkre tett a szöcskő, a cserebogár és a hernyó és a sáska; az én nagy seregem, a melyet reátok küldöttem.

Ezeket egyétek meg azok közül: az arbé-sáskát az ő nemével, a szolám-sáskát az ő nemével, a khargol-sáskát az ő nemével és a khagab-sáskát az ő nemével.

Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.

És feljöve a sáska egész Égyiptom földére s nagy sokasággal szálla le Égyiptom egész határára. Annak előtte sem volt olyan sáska s ezután sem lesz olyan.

Királyuk nincs a sáskáknak, mindazáltal mindnyájan szép renddel mennek ki;

Sőt még a darázsokat is rájok bocsátja az Úr, a te Istened mind addig, míglen elvesznek azok is, a kik megmaradtak, és a kik elrejtőztek te előled.

Legott tűz emészt meg téged, fegyver irt ki téged, megemészt, mint a szöcske; szaporodjál bár, mint a szöcske, szaporodjál bár mint a sáska!

És fordíta az Úr igen erős nyugoti szelet, és felkapá a sáskát és veté azokat a veres tengerbe; egy sáska sem marada egész Égyiptom határán.

Mert ha te nem akarod az én népemet elbocsátani, ímé én holnap sáskát hozok a te határodra.

És elborítja a földnek színét, úgy hogy nem lesz látható a föld, és megemészti a megmenekedett maradékot, a mi megmaradt néktek a jégeső után, és megemészt minden fát, mely néktek sarjadzik a mezőn.

Kinyujtá azért Mózes az ő vesszejét Égyiptom földére, és az Úr egész nap és egész éjjel keleti szelet támaszta a földre. Mire reggel lőn, a keleti szél felhozá a sáskát.

Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.

Némely esék a tövis közé; és a tövisek vele együtt növekedvén, megfojták azt.

Fejedelmeid mint a sáska, vezéreid mint a tücsök-raj; hideg időkben gyepűkben tanyáz, napkeletkor pedig elrepül, és helye sem tudható meg, hol volt.

A mit a sáska meghagyott, megette a szöcskő; és a mit a szöcskő meghagyott, megette a cserebogár; és a mit a cserebogár meghagyott, megette a hernyó.

Megvertelek titeket szárazsággal és ragyával; kerteiteknek, szőlőiteknek, fügefáitoknak és olajfáitoknak nagy részét megette a sáska; és még sem tértetek vissza én hozzám, ezt mondja az Úr.

Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.

Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.

Én pedig olyanná lettem Efraimnak, mint a moly, és a Júda házának, mint a rothadás.

Kivágják az ő erdejét, azt mondja az Úr, mert beláthatatlanok, mert többen lesznek mint a sáskák, és megszámlálhatatlanok.

Ennek a Jánosnak a ruhája pedig teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka körül, elesége pedig sáska és erdei méz.

Darazsat is bocsátok el előtted, és kiűzi előled a Khivveust, Kananeust és Khitteust.

Szólott a fákról is, a Libánon czédrusfájától az izsópig, a mely a falból nevekedik ki; és szólott a barmokról, a madarakról, a csúszó-mászó állatokról és a halakról is.

Mert ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől.

S lészen ama napon, hogy minden helyet, a hol ezer szőlőtő ezer siklust érő vala, tövis és gaz ver fel.

Nyalják a port, mint a kígyó, mint a föld férgei; reszketve jőnek rejtekeikből; remegve folyamodnak az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, és félnek tetőled!

Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és Ő csak rájok fuvall, és kiszáradnak és őket, mint polyvát, forgószél ragadja el:

Minden szárnyas féreg is tisztátalan legyen néktek; meg ne egyétek.

Körülvettek engem, mint méhek; eloltattak, mint tövis-tűz, mert az Úr nevében elvesztém őket.

Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.

Többen voltak kalmáraid, mint az égnek csillagai: a szöcske csapong és elrepül!

Hozzád ragasztja az Úr a döghalált, mígnem elemészt téged arról a földről, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.

Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:

Ledőlt törzsökén lakik vala minden égi madár, és ágaihoz gyül vala a mező minden vada;

Mindaz is, a mi csúszik-mászik a földön, útálatos legyen, meg ne egyétek.

A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.

Annakokáért azt mondom: Nem űzöm el őket előletek, hanem legyenek néktek mint tövisek a ti oldalaitokban, és az ő isteneik legyenek ti néktek tőr gyanánt.