Bibliai versek erről: Confusion

Már most ki egyet, ki mást kiáltoz vala, mert a népgyűlés összezavarodott volt, és a többség nem tudta, miért gyűltek össze.

Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!

Mert a hol irígység és czivakodás van, ott háborúság és minden gonosz cselekedet is van.

És én, Dániel, elájulék és beteg valék néhány napig, de felkelék és a király dolgát végezém; és álmélkodám ezen a látáson, és senki sem értette.

Rommá lőn az álnokság városa, bezároltatott minden ház, senki be nem mehet!

Megrendülék én, Dániel, az én lelkemben ezek miatt, és fejem látásai megháborítának engem.

Adtam annakfelette az én elmémet a bölcseségnek tudására, és az esztelenségnek és bolondságnak megtudására. Megtudtam, hogy ez is a lélek gyötrelme.

Szégyent vallanak és gyalázatot mind, egyetemben gyalázatban járnak a bálványok faragói;

Avagy engem ingerelnek-é ők, azt mondja az Úr, és nem magokat-é, hogy gyalázat borítsa arczukat?

Mert az Isten nem a visszavonásnak, hanem a békességnek Istene; miként a szentek minden gyülekezetében.

Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe;

És megismerik a tévelygő lelkűek az értelmet, és a kik zúgolódnak, tanulságot tanulnak.

És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?

Megszégyenültünk, mert hallottuk a gyalázkodást, orczáinkat szégyen borította, mert idegenek jöttek az Úr házának szentségébe.

Ha pedig azt mondod a te szívedben: miképen ismerhetjük meg az ígét, a melyet nem mondott az Úr?

Ki az – mondod – a ki gáncsolja az örök rendet tudatlanul? Megvallom azért, hogy nem értettem; csodadolgok ezek nékem, és fel nem foghatom.

Értsd meg a mit mondok; adjon azért az Úr néked belátást mindenekben.

Mert valami idegen dolgokat beszélsz a mi füleinknek: meg akarjuk azért érteni, mik lehetnek ezek.

Hogy nézvén nézzenek és ne lássanak; és hallván halljanak és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek és bűneik meg ne bocsáttassanak.

Miénk, oh Uram, orczánk pirulása, a mi királyainké, fejedelmeinké és atyáinké, a kik vétkeztünk ellened.

Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.

Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.

Ugyanolyan tusakodástok lévén, a milyent láttatok én nálam, és most hallotok én felőlem.

Jézus pedig monda: Ti is értelem nélkül vagytok-é még?

Most pedig, mivel nem büntet haragja, és nem figyelmez a nagy álnokságra:

Mert ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná őt? Bennünk pedig Krisztus értelme van.

Isten, az én szabadításomra, Uram, az én segítségemre siess!

Megver téged az Úr tébolyodással, vaksággal és elme-zavarodással;

Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni.

Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva; a ki ugyanis engem megítél, az Úr az.

Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!

Mert a sok álomban a hiábavalóság is és a beszéd is sok; hanem az Istent féljed.

Mert kicsoda ismerte meg az Úr értelmét? vagy kicsoda volt néki tanácsosa?

Ímé, mindnyájan semmik ők, semmiség cselekedetök, szél és hiábavalóság képeik.

Mert az Úr ád bölcseséget, az ő szájából tudomány és értelem származik.

Mert ha nyelvvel könyörgök, a lelkem könyörög, de értelmem gyümölcstelen.

Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.

Fordítám én magamat és az én szívemet a bölcseségnek és az okoskodásnak tudására, kutatására és keresésére; azonképen hogy megtudjam a bolondságnak gonoszságát, és a tévelygésnek balgatagságát.

Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?

Az ember, a ki eltévelyedik az értelemnek útáról, az élet nélkül valók gyülekezetiben nyugszik.