Bibliai versek erről: Desperation
Olvasson 50 igeszakaszt a(z) Desperation témájáról, másoljon egy verset, vagy nyissa meg a fejezetet az összefüggéshez.
Ez a gyűjtemény kiindulópont, nem a Biblia összes idevágó szakaszának száma.
Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.
Írásszakaszok
Tekints reám és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok.
Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.
Elcsügged bennem a lelkem, felháborodik bennem a szívem!
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket.
Örülnek és örvendeznek majd benned mindazok, a kik keresnek tégedet, és ezt mondják majd szüntelen, a kik szeretik a te szabadításodat: Magasztaltassék fel az Isten!
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket.
De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket.
A Seol kötelei vettek körül; a halál tőrei fogtak meg engem.
Ha megtért volna az ő nyomorúságában az Úrhoz, Izráel Istenéhez: megtalálták volna azok, a kik őt keresik.
Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe.
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket.
Uram! mennyire megsokasodtak ellenségeim! sokan vannak a reám támadók!
És gyakorta veté őt tűzbe is, vízbe is, hogy elveszítse őt; de ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk.
Ha igazak kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket.
A valóban özvegy és magára hagyatott asszony pedig reménységét az Istenben veti, és foglalatos a könyörgésekben és imádságokban éjjel és nappal.
Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.
Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerősített városon!
Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!
Örülnek és örvendeznek majd mindazok, a kik téged keresnek; azt mondják mindenha: Magasztaltassék fel az Úr, a kik szeretik a te szabadításodat.
Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok atyámfiai a mi nyomorúságunk felől, a mely Ázsiában esett rajtunk, hogy felette igen, erőnk felett megterheltettünk, úgy hogy életünk felől is kétségben valánk:
Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom;
Lásd meg Uram, hogy szorongattatom, belső részeim megháborodtak; elfordult bennem az én szívem, mert bizony pártot ütöttem; künn fegyver pusztít, benn minden olyan, mint a halál!
Szomjuhozik lelkem Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt?
Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt.
Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
A kik ő reá néznek, azok felvidulnak, és arczuk meg nem pirul.
Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár.
Mikor aztán magába szállt, monda: Az én atyámnak mily sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg!
A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod kivánása miatt; a te igédben van az én reménységem.
Dávidé. Hozzád kiáltok, Uram, én szirtem; ne fordulj el szótlanul tőlem, hogy ne legyek, ha néma maradnál, a sírba szállókhoz hasonló.
Hallgasd meg, oh Isten, az én kiáltásomat; figyelmezzél az én könyörgésemre.
A magasságból tüzet bocsátott csontjaimba, és az hatalmaskodik bennök; hálót vetett lábaimnak; hátra vetett, pusztává tett engem; egész napon beteg vagyok.
A nyomorultak és szegények keresnek vizet, de nincs, nyelvök a szomjúságban elepedt: én, az Úr meghallgatom őket, én, Izráel Istene, nem hagyom el őket.
Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
Ímé, ellenség üldözi lelkemet, a földhöz paskolja éltemet; betaszít engem a sötétségbe a milyen a régen megholtaké!
Ezekért sírok én; szememből, szememből víz folyik alá, mert messze távozott tőlem a vígasztaló, a ki megélesszen engem; fiaim elvesztek, mert győzött az ellenség.
Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
Automatikus tématalálatok. Ellenőrizze minden részlet szövegkörnyezetét. Rólunk
Olvasson 50 igeszakaszt a(z) Desperation témájáról, másoljon egy verset, vagy nyissa meg a fejezetet az összefüggéshez.
Fejezet olvasása