Bibliai versek erről: Nostalgia

Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek.

És senki, a ki ó bort iszik, mindjárt újat nem kiván, mert azt mondja: Jobb az ó.

És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.

Megemlékezem a te öröktől fogva való ítéleteidről Uram, és vigasztalódom.

A te bizonyságaid az én örökségem mindenha, mert szívemnek örömei azok.

Megemlékezem a régi időkről, elgondolom minden te dolgodat; kezed munkáiról elmélkedem.

Mert ha dicsőséges az elmulandó, sokkal inkább dicsőséges, a mi megmarad.

Atyámfiai, én enmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna:

Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.

Emlékezik Jeruzsálem az ő nyomorúságának és eltiportatásának napjain minden ő gyönyörűségéről, a melyek voltak eleitől fogva; mert az ő népe ellenség kezébe esett és nem volt segítsége. Látták őt az ellenségek; nevettek megsemmisülésén.

Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.

Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.

Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak.

Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!

Emlékezzél meg az ős időkről; gondoljátok el annyi nemzedék éveit! Kérdezd meg atyádat és megjelenti néked, a te véneidet és megmondják néked!

Ne mondd ezt: mi az oka, hogy a régi napok jobbak voltak ezeknél? mert nem bölcseségből származik az ilyen kérdés.

Mert ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem emlittetnek, még csak észbe sem jutnak;

És réginél régibbet ehettek, és az új elől is régit kell kihordanotok.

Mert akárkinek, valaki minden élők közé csatlakozik, van reménysége; mert jobb az élő eb, hogynem a megholt oroszlán.

Nyomorkodjatok és gyászoljatok és sírjatok; a ti nevetéstek gyászra forduljon, és örömötök szomorúságra.

Mikor újról beszél, óvá tette az elsőt; a mi pedig megavul és megvénhedik, közel van az enyészethez.

Annakokáért vígasztaljátok egymást e beszédekkel.

Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!

Van valami, a miről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak.

Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedről nem feledkezem el.

A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.

Mert nem sokat emlékezik meg az ilyen az ő élete napjainak számáról, mivelhogy az ő szívének örömét az Isten kedveli.

Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,

Örvendezz a te ifjuságodban, és vídámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek útaiban, és szemeidnek látásiban; de megtudd, hogy mindezekért az Isten tégedet ítéletre von!

A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.

Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel.

Menjetek el, a kik megszabadultatok a fegyvertől, meg ne álljatok; emlékezzetek meg a távolból az Úrról, és jusson eszetekbe Jeruzsálem.

Örüljetek igazak az Úrban, és tiszteljétek az ő szentséges emlékezetét!

Ne távozzanak el a te szemeidtől, tartsd meg ezeket a te elmédben.

A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!

Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.

Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.

Ifjúságomnak vétkeiről és bűneimről ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram!

Könyhullatásom volt kenyerem éjjel és nappal, mikor mindennap azt mondták nékem: „Hol van a te Istened?”

Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.